Új hónap, így hát az új FilmMagazin sem maradhat el, amely többek között a Burokkal és Croodékkal is foglalkozik, de megszokott módon az én mostani filmklasszikusról szóló írásom is megtalálható a magazinban, ami most nem más, mint A szakasz.  A cikk, mint mindig, most is megtekinthető egyszerűsített formában a továbbra kattintva, de én azt javaslom, hogy a teljes magazint olvassátok el.

(Megjegyzés: Sajnos mostanában eléggé lecsökkent a cikkek száma, de ezt most kivételen nem csak önhibámnak, hanem az elég erős lappangásnak is betudnám, ugyanis az idei év nem igazán bővelkedik még olyan filmekben, amik különösebb figyelmet érdemelnének (persze kivételek most is vannak). Az elkövetkezendő hetekben viszont igyekszem ha nem is most futó filmekről írni, de régebbiekből válogatni.)

Megjelent az idei második FilmMagazin, azaz a februári szám. Ahogy az lenni szokott, most is minden aktuális film kivesézésére sor került, én pedig ismét egy filmklasszikust próbáltam közelebb hozni azokhoz az olvasókhoz, akik esetleg még nem látták David Fincher egyik, ha nem a legjobb filmjét, a Harcosok Klubját. A cikkem az 50. oldaltól olvasható, bár a szám összes írását ajánlom. :)

(A cikk egyszerűsített formában a továbbra kattintva megtekinthető.)

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy engem az elvont, művészi vagy olykor idióta filmek fognak meg igazán. Soha nem rajongtam a földhözragadt, reálisabb stílusú filmekért, ezért is vártam talán a Boszorkányvadászokat. Nagyon nagy divat mostanában a régi gyerekmeséket elvontabb, horrorisztikusabb elemekkel tálalni, amit őszintén megvallva, imádok. Tommy Wirkola új filmjétől is össz-vissz az volt az elvárásom, hogy szórakoztasson, amit Jancsi és Juliska sikerrel teljesített.

Robert Zemeckis, Alan Silvestri, Denzel Washington. Az a három személy, akik miatt még egy Twlight remake-re is bármikor beülnék, örömmel! Minden idők egyik legjobb rendezője egy zseniális zeneszerzővel és egy fantasztikus színésszel karöltve készítenek filmet egy rendkívűl érdekes sztoriról. Kell ennél több? Kényszerleszállás.

A 2012-es év egyik legjobban várt filmje végre kis hazánkba is eljutott, és Quentin Tarantino most is alaposan megfűszerezte saját stílusával a "művét". Lássuk, hogy ez mennyire állt jól Django-nak.

Azokban az időkben járunk, mikor Amerikában a feketék rabszolgsorsba voltak taszítva. Filmünk főhősével, Django-val sem volt ez másképp, mindaddig emberszámba sem vették, amíg nem találkozott a fogorvosból bérgyilkossá avanzsált Dr. King Schultz-cal, aki felszabadítja a fiút, majd egy közös ügy érdekében be is vezeti őt a bérgyilkolás rejtelmeibe. Történetünk kezdete előtt azonban Django-t elszakították feleségétől, Broomhilda-tól, Django pedig Dr. Schultz társaságában szerelme után ered.

Megjelent a FilmMagazin januári száma, amiben a 2012-es filmév kap nagyobb szerepet, de a szokásos filmkritikák is megtalálhatóak. Én ismét egy filmklasszikussal, méghozzá egy személyes kedvencemmel, a Schindler listájával vettem ki a részem a friss számban. Mindenkinek jó olvasgatást kívánok! (Az egyszerűség kedvéért az írásom most is megtalálható a továbbra kattintva.)

Múlt évben észrevettem, hogy a bloggerek nagy része listát vezet azokról a filmekről, melyeket az adott évben néztek meg, így hát úgy döntöttem, hogy én is belekezdek ebbe. Számomra azért is fontos ez a kis napló, mert idén kezdtem bele a blogolásba is, és határozottan állíthatom, hogy nagyon elégedett vagyok az olvasottsági statisztikákkal. Az egész blogot anno azért indítottam, hogy a saját írási-, fogalmazási készségemet fejlesszem, és ha megnézem a legelső cikkjeimet, akkor mindenképp látom a fejlődést. A blognak köszönhetően rengeteg pozitív élmény ért engem, sőt, komolyabb megtiszteltetések is. Az indulás után nem sokkal megkeresett egy éppen készülőben lévő magyar készítésű sci-fi kiagyalója és rendezője, Bánhegyi Béla, aki amellett, hogy dícsérő szóval illette a "munkásságomat", megkért rá, hogy népszerűsítsem egy kicsit a projektjüket.

Majd pár héttel később jött egy levél, egy bizonyos Mick Kramer fedőnevű bloggertől is videóstól, hogy nem lenne-e kedvem résztvenni egy újonnan induló, filmeket kitárgyaló videósorozatban. Leginkább én lepődtem meg azon, hogy milyen könnyen beleegyeztem ebbe, annak ellenére, hogy soha nem adtam a arcomat, vagy éppen hangomat bármilyen hasonló dologhoz. Visszagondolva remek döntést hoztam, ugyanis a MovieHeads már a 15. adáson is túl van, bár ennek ellenére még mindig majd' ugyanolyan illetődött vagyok a felvétel alatt, mint az első adáskor. Ami viszont még az adásoknak is fontosabb, hogy remek barátságban lettem Mick-kel. Persze Jason-ről, Miner-ről vagy éppen az egy-egy adásig beugró Zoliról és Frog-ról sem feledkezem meg, remélem a jövőben még viszont hallhatjátok őket.

Ezután jött a számomra talán legnagyobb meglepetés, amikor is a FilmMagazin nevű online, havonta megjelenő filmes újság felkért, hogy legyek cikkíró náluk. Bevallom, itt hezitáltam a legtöbbet. Szerintem az újság rendkívűl profin van megírva és szerkesztve, ezáltal sokkal nagyobb felelősségel jár oda publikálni egy-egy cikket, mint az én saját kis blogomba. Azonban a főszerkesztő kedvessége, türelme és alapos eligazítása arra sarkallt, hogy fogadjam el a felkérést, amit végül megtettem, és már jó pár cikken túl vagyok a magazinban, és nagyon elégedett vagyok velük.

Szóval igen, nagyon jól estek ezek a dolgok, és ezeket mind-mind a blognak köszönhetem. Tudom, hogy ennek a bejegyzésnek inkább a filmekről kéne szólnia, de mivel a blog megalapításának időpontja pont úgy esett, hogy szinte újévkor fog öregedni egy-egy esztendőt, úgy gondoltam, hogy az első születésnaphoz közeledve egy kicsit személyesebbre veszem a figurát. A másik oka ennek pedig az, hogy rájöttem, a MovieHeads részek szervesebb részét fogják képezni a blogomnak, szóval ha egy bizonyos filmről jön egy adás, akkor időhiány miatt lehet, hogy arról nem fogok cikket írni. Most pedig következzen a MovieHeads eddigi leghosszabb, maratoni hosszúságú adása, melyben a 2012-es filmévet próbáljuk meg a lehető legjobban kivesézni. A szokásos nyelvbotlásaimért és hasonlókért elnézést kérek, talán majd a 200. adásban sikerül ezeket levetkőznöm... :D (Aki nem szeretné most végignézni a videót, az görgessen lejjebb a filmes listáért.)

Szóval itt van ez a tényleg kicsi lista, ugyanis nem áll több, mint 65 filmből. Meglepően kevés filmet láttam idén, bár ez talán annak is köszönhető, hogy esténként sorozatokat néztem, ám az nem elhanyagolható, hogy az idén látott filmjeim közül, (ha jól számolom) összesen 36 darabot tekintettem meg moziban, és volt, amit többször is, ezért is van az, hogy az nyár előtt éppen elkezdett mozijegy gyűjteményem már több, mint 50 tagot számlál.

Idén nálam összesen 3, azaz három darab film ért el 10-es osztályzatot, cím szerint a Donnie Darko, Gettómilliomos és a Faun Labirintusa. Mindhárom film a lehető legeltérőbb stílusú, viszont itt tényleg olyan alkotásokról beszélhetünk, melyek marandó élményeket okoznak. A Donnie Darko talán mindenidők egyik legkomolyabb mondanivalójával rendelkezik, a film hangulata pedig egyszerűen megismételhetetlen.
Míg meg nem néztem a Gettómilliomost, addig kétkedve néztem azt a sok díjat, amit bezsebelt, aztán rájöttem, hogy mindegyiket teljesen jogosan kapta meg. Az ízig-vírig indiai kultúrát megidéző filmben minden megvan ahhoz, hogy egy tökéletes drámának lehessen nevezni, ami mert, és képes is volt újítani egy kicsit. Számomra az év egyik leglélegzetelállítóbb befejezését mutatta meg ez a film.
A Faun Labirintusa egyedi, magával ragadó, mesés ám egyszerre elborzasztó is. A filmtörténelem egyik ékköve, mely ahogy múlik az idő, egyre fényesebben fog csillogni.

Összességében volt rengeteg kiváló film, olyanok, melyek igazi meglepetést okoztak és voltak olyanok, melyek a lehető legnagyobb csalódást váltották ki a nézőből. Nekem van egy olyan hiányérzetem, hogy nem nagyon volt olyan film, mely tényleg annyira kiemelkedett volna, hogy a 2012-es évet leginkább tudná jellemezni. Mindenképpen szórakoztató, jópár minőségi filmet felvonultató év volt ez, de én 2013-től többet várok egy kicsivel,  kicsit kevesebb sablonnal, folytatással vagy remake-kel, és több eredeti ötlettel. Na, ennyi volt a duma, következzen az a már agyon-emlegetett lista, melyben a moziban látott filmeket pirossal emeltem ki (elnézést, hogy ennyire kezdetleges a felsorolás szerkezete, de nem tudtam jelenleg jobban megoldani).

Minden kedves olvasómnak boldog, filmekben gazdag újévet kívánok! :)

 

2012 - Filmes napló

Ramona and Beezus 7/10
Step Up 3D 6/10
Sherlock Holmes  9/10
Sherlock Holmes 2 8/10
Apollo 18  7/10
Űrcowboyok (Space Cowboys) 7/10
Another Earth 7/10
Cloverfield  8/10
Mission Impossible 4 8/10
A Tetovált Lány (The girl with the dragon tatto) (USA) 8/10
Anyát a Marsra! (Mom to Mars!) 8/10
Utazás a Rejélyes Szigetre 3D (Journey 2: The Mysterious Island 3D) 7/10
Safe House 7,5/10
Insidious 8/10
Ideglelés (The Blair Witch Project) 4/10
Száguldó bomba (Unstoppable) 6/10
John Carter 6,5/10
Amerikai Pite: A találkozó (American Pie: Reunion) 7/10
Az Éhezők Viadala (The Hunger Games)  9/10
Viharsziget (Shutter Island)  8/10
Tolvajok városa (The Town) 7,5/10
Rampage  7/10
A diktátor (The Dictator)  8/10
A biztonság záloga (Safe)  5/10
21 Jump Street  6/10
A bosszúállók (The Avengers)  7/10
A hallgatás törvénye (Winter's Bone) 6,5/10
The Perfect Sense  7/10
Vasember (Iron Man)  6/10
Men in Black 3 8/10
A Faun Labirintusa (El laberinto del fauno) 10/10
The Expendables 6/10
Éjsötét Árnyék (Dark Shadows)  6/10
Prometheus  7,5/10
Ideglelés Csernobilban (Chernobyl Diaries)  7/10
Fatal Deception: Mrs. Lee Harvey Oswald  5,5/10
Mindörökké Rock! (Rock of Ages) 7/10
Börtönregény (Get the Gringo)  8/10
Sleeping Beauty  3/10
A pénz boldogít (Greedy) 6/10
A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man)  8,5/10
A Sötét Lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises) 9/10
A segítség (The Help) 7,5/10
Apa ég!  5/,510
Abraham Lincoln, vampire hunter 7/10
Merida, a bátor (Brave) 7/10
Az emlékmás (Total Recall) (2012) 6/10
Ted  7,5/10
The Expendables 2  9/10
Démoni doboz (The Possession)  5/10
Looper - A jövő gyilkosa 8/10
A remény rabjai (Shawshank Redemption) 9/10
Rocky 9/10
Hotel Transylvania 7/10
Elrabolva (Taken) 8/10
Elrabolva 2 (Taken 2) 6/10
Kertvárosi Kommandó (The Watch) 7/10
007 Skyfall 8/10
Gettómilliomos (Slumdog Millionaire) 10/10
Donnie Darko 10/10
Silent Hill: Revelation 3D 5/10
Az öt legenda (Rise of the Guardians) 7/10
Felhőatlasz (Cloud Atlas) 8/10
Az Erő Krónikája (Chronicle) 7/10
A Hobbit: Váratlan utazás (Unexpected Journey) 8,5/10

"Nincs karácsony karácsonyi filmek nélkül" -tartja a mondás... na jó, valójában nincs ilyen mondás, de szerintem ezzel az állítással mindenki egyetérthet. Én legalábbis kiskorom óta ezen az elven működök, ezért igyekeztem egy ilyen "különkiadás" keretében szemezgetni a legjobb karácsonyi filmekből, pontosabban a személyes kedvenceimből. Kezdjük hát:

Reszkessetek betörők (Home Alone)
A film, ami nélkül tényleg nem múlhatnak el az ünnepek, és ezt a TV társaságok is pontosan tudják, ugyanis évről-évre levetítik karácsony ünnepén ezt a már-már legendás filmet, sok ember örömére. Állíthatom, hogy nekem önálló filmként is a kedvenceim között van a Reszkessetek betörők első két része, amik mindig megtudják alapozni a karácsonyi hangulatot, még nyáron is. És igen, egy kisfiú is képes megvédeni a családi házat!

Télapu (The Santa Clause)
Az egyik legkellemesebb hangulatú karácsonyi film. Tim Allen remekül alakítja az eleinte kelletlen Mikulás-pótlást, majd végül őt is behálózza a szeretet ünnepe. A film szerintem inkább a gyerekkori emlékekből táplálkozik, legalábbis bennem inkább ez a nosztalgia-faktor érte el, hogy azt mondjam, ez is egy kötelező film, amit látni kell az ünnepek alatt.

A Polar Expressz (The Polar Express) 
Elég nagy rajongója vagyok Robert Zemeckis-nek, és a Polar Expressz kapcsán sem kellett csalódnom benne. Habár a film semmivel sem különb egy szebb animációs filmnél, mégis van egy olyan hangulata, ami engem a mai napig elvarázsol. Megéri átélni egy, a Mikulásban hitét vesztett kisfiú mesebeli vonatútját az Északi-sarkra. Én imádom ezt a kis filmet, aki pedig esetleg rajong Tom Hanks-ért, annak mindenképp kötelező darab, ugyanis a szereplők nagy részéhez egyaránt adja mimikáját s hangját.

A Grincs (How the Grinch Stole the Christmas)
Ron Howard rendezésében talán az egyik legfurább és legegyedibb karácsonyi filmet ismerhettük meg a Grincs személyében. A hópehelyben lévő kis világ karácsonyába nézhetünk bele, ahol minden szép és békés, azonban valaki, aki a hegyekben él, gyermekkori emlékei miatt gyűlöli a karácsonyt és feltett szándéka, hogy bosszúból Whoville lakóinak is megkeserítése ezt a számára szomorú ünnepet. A film persze a kicsit fura alaptörténettel együtt is nagyon aranyos. Jim Carrey fantasztikusat alakít a Grincs szerepében, az ilyen karaktereket egyszerűen neki találták ki. Mindenképpen látni kell!

Hull a pelyhes (Jingle All the Way)
Ismét egy személyes kedvenc. Kicsiként imádtam ezt a filmet, Arnold Schwarzenegger-ről nekem az emberek nagy részével ellentétben mindig ez a film fog eszembe jutni. A történet szerint Howard kisfia nagyon vágyik egy akció-hős figurára, a Turboman-re. Azonban Howard balszerencséjére az utolsó darabot is elviszik a játékból, így nem marad más választása... "életre kelti" Turboman-t!

Hóbarát (Jack Frost)
Az egyik legmeghatóbb ünnepi film. Az alaptörténet amennyire tűnik gyerekesnek, olyannyira tanulságos is. Jack Frost híres zenész akar lenni, azonban emiatt elhanyagolja családját, majd mikor rájön erre a komoly hibára, már túl késő, ugyanis halálos balesetet szenved. Azonban kap egy utolsó esélyt, szelleme visszatér egy hóemberbe, abba a hóemberbe, amelyet saját fia gyúrt. Amennyire megmaradtak bennem az érzések, inkább mondom azt, hogy ezt a filmet nem a legnagyobb karácsonyi hangulat közepette kell megnézni, hanem inkább egy nyugalmas téli estén.

Télbratyó (Fred Claus)
Mikor először kezdtem el nézni a Télbratyót, elég furán nézhettem az első 10-20 perc után. Utána viszont egy meglepően szórakoztató kis vígjátékot kaptunk, amiben Vince Vaughn hozza a szokásos karakterét, pont úgy, ahogy azt szokta. A történet viszonylag újszerű volt, ugyanis Fred testvére, a Télapó árnyékában élt egész életében, most egy szívesség keretében Frednek az Északi-sarkon kell besegítenie egy kicsit bátyjának.  Messze nem egy csúcs film, de úgy éreztem, hogy megérdemli a szereplést ezen a kis listán. A filmben egyébként Elizabeth Banks és Paul Giamatti is tiszteletét teszi, ezt mindenképp érdemes megemlíteni.

Kiskarácsony mindenáron (Deck the Halls)
Meglepett, hogy mennyire elszórakoztatott ez a film. A film két szomszédról szól, akiknek céljuk, hogy a lehető leglátványosabban díszítsék fel karácsony alkalmából a házukat, azonban ez a kis csata a végére egy igazi háborúvá válik. Danny DeVito és Matthew Broderick nagyon jól formálják meg a két rivalizáló szomszédot, ha már másért nem is, de miattuk megéri megnézni ezt a könnyed karácsonyi vígjátékot.

Kelekótya karácsony (Christmas with the Kranks)
Tim Allen ismét a listán. A film egy házaspárról szól, akiknek már elegük van a karácsonyból, és úgy tervezik, hogy elutaznak s ezzel teljesen kihagyják az ünnepeket. Azonban kapnak egy hívást lányuktól, aki karácsony idejér hazajön, mit sem sejtvén arról, hogy szülei mit terveznek. A házaspárnak egy napja van megoldani, hogy tetőtől-talpig karácsonyi hangulatban várják haza lányukat. Nagyon szórakoztató film, érdemes megnézni egy kis bejgli evés mellett.

Nos, ennyi lett volna az én kis kilenc filmből álló listám, szinte biztos, hogy kifelejtettem valamit, de azért hagytam még egy tizedik helyet, hogy azt ha gondoljátok, Ti osszátok meg velem. Ezúton is szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánni! Egyelőre azért nem ünnepeket mondok, mert az új év előtt még igyekszem jelentkezni, szerintem sejthető, hogy milyen típusú posztokkal. :)

Török Tamás

Elkészült a MovieHeads 15. adása, amiben egy hosszabb kihagyás után már én is visszatértem. Alanyunk nem volt más, mint a várva-várt Gyűrűk Ura előzmény film első felvonása, A hobbit - Váratlan utazás.
Jó szórakozást a videóhoz!

www.filmtrailer.hu
www.mkproject.blog.hu

A játékokat igazából senki nem szokta a filmekhez hasonlítani. Míg egy filmet kívűlről szemlélünk, addig a videójátékokkal interakcióba léphetünk és mi formálhatjuk azokat... elméletben. Manapság ez már egyre kevésbé igaz, és sokkal inkább a linearitás uralkodik el a játékpiac felett, de mindig lesznek gyöngyszemek. A Quantic Dream játékfejlesztő gárda 2005-ös produkciója is egy ilyen gyöngyszem, amire nyugodtan mondhatjuk azt, hogy egy interaktív film, ezért is gondoltam úgy, hogy helyet kaphat egy cikk a blogon, ami a "Fahrenheit"-ről szól.

1944. A dátum, mely a polgárháború végét jelentette a fasiszta Spanyolországban. Míg a gerilla harcok folytatódtak, Carmen és kislánya, Ofelia a kegyetlen, s hidegvérű gyilkos Vidal kapitányhoz költözik, ahol messze nem a családi idill lesz a jellemző. Ofelia azonban talál valamit, valami olyat, ami habár egy kis időre is, de kijutat jelenthet a csúf világból: egy labirintust. A Faun labirintusát.

Megjelent a novemberi FilmMagazin ami ismét valami hihetetlen igényesen lett megszerkesztve, és számomra külön öröm, hogy két cikkem is megtalálható benne. Az egyik, a már itt megjelent Kertvárosi Kommandó, a másik pedig a Silent Hill: Revelation 3D, ami az egyszerűség kedvéért lapozás után a blogon is megtekinthető, de ajánlom mindenkinek, hogy nézzze meg a magazinos változatot is. Jó szórakozást!

"A Walt Disney Company összesen 4,05 milliárd dollárért megvásárolta a Lucasfilm Ltd. jogait."

Ha valaki megkérdezte tőlem, hogy van-e olyan film trilógia, sorozat vagy éppen egy komplett világ, amiért rajongok, akkor a Star Wars nekem soha nem jutott az eszembe. Rájöttem, hogy ennek az az oka, hogy számomra a világ legtermészetesebb dolga, hogy a Star Wars széria az alapműveltség része, és hogy mindenki szereti. Soha nem tartottam magam rajongónak, de mikor a Disney-Lucasfilm hallatán elgondolkodtam ezen a dolgon, rájöttem, hogy én valójában mindig is az voltam, csak mivel ez a fanság már kiskoromban kialakult, így igazából észre se vettem, hogy mennyire imádom ezt a filmet. Nekem a hat filmből maximum a másodikra mondom azt, hogy gyengébbre sikerült, viszont az összes többit azonos szinten szeretem. Emellett a rajzfilmeket is láttam, a szekrényemen a játékfigurák mellett az Ezeréves Sólyom maketje is helyett foglal. Kivétel nélkül, az összes Star Wars videójátékkal is játszottam, szóval tényleg meghatározó szerepet töltött be a Jedik és Sithek harca gyerekkoromban, s a jelenben. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha készülni fog egy újabb Star Wars film, "VII" jelzéssel.

A Lucasfilm a Star Wars szériának köszönhetően az évek során több, mint 40, azaz negyven milliárd dollárt kaszált. Ennek fényében, az a 4 milliárd dollár, amiért cserébe Lucas bácsi megvált a Lucasfilm jogaitól, nevetségesen alacsony összegnek mondható.
Egy évvel azután, hogy befejeződtek a tárgyalások a két fél között, jött a hír, hogy a Disney 2015-ben akár már az új Star Wars filmet is elhozhatja nekünk. Ezután egyre több olyan kép jelent meg a neten, amik a Disney-t igyekeztek "kiparodizálni" azzal, hogy Mickey egeret, vagy Hófehérkét photoshoppolták oda egy-egy ominózus Star Wars jelenethez. Ezzel semmi gond nem lenne, először még vicces is, de vannak olyanok, akik komolyan attól félnek, hogy a Disney ilyesmit fog csinálni a Csillagok Háborúja szériával.  Azt azonban rengetegen elfelejtik, hogy a Disney-nél vannak a Pixar és Marvel jogai is, a két cég pedig sikeresebb, mint valaha. A Disney maga a minőség, és teljesen biztos vagyok abban, hogy kellő tisztelettel fognak bánni e legendás filmmel. A vérbeli rajongók is megnyugodhatnak, ugyanis a Lucasfilm stábjának jelentős része továbbra is részt fog venni a munkálatokban, ahogy George Lucas maga is, mint kreatív tanácsadó.

A döntés okai George Lucas szájából.

Bevallom, eleinte én is megijedtem egy kicsit a hírtől, de miután átgondoltam az egészet, mostmár viszonylag nagy reményekkel állok a Disney és a Lucasfilm új produkciója előtt, ugyanis egy ilyen hatalmas fantasy világnak nem szabad elvesznie!

Az erő legyen a Disney-vel és minden Star Wars rajongóval!

Török Tamás

Én relatíve sok filmet láttam már. Voltak köztük olyan förmedvények, amiket bűnnek éreztem az emberiség ellen, hogy létrejöttek. Voltak olyanok, amiknek emléke rögtön azután elmúlt, hogy lepörgött a stáblista. Voltak kifejezetten jó darabok, amikre azt mondtam, hogy "ez igen, megérte megnézni!". S voltak olyanok, amik egyenesen jobb emberré tettek valahogy, mert tanítottak valamit. Azt hittem, hogy én már majd' minden típusba belekóstoltam... tévedtem. Van még egy típusa a filmeknek, ami száz évente talán egyszer születik.

Donnie Darko 

Mielőtt elmerülnék a filmben, szeretnék elmondani egy személyes élményt. Ez az élmény közvetlenül a film megnézése előtt esett meg. Soha nem voltam túl jó alvó... pontosabban úgy mondanám, hogy elég "unalmas alvó" vagyok. Ezt úgy értem, hogy nekem soha ne szoktak olyan élénk és mély álmaim lenni, amikről éppenséggel a filmekben, vagy netán az egyik barátunk szokott nekünk beszélni. Azonban vannak kivételek. Talán egész életemben pár esetben történik az meg, ami a Donnie Darko megnézése előtt. A történethez hozzátartozik, hogy én soha nem hittem az ilyen dolgokban, amik megjósolnak valamit álmokon keresztül, vagy valami hasonló. Az is fontos még, hogy én csak az "eset" után láttam először a Donnie Darko-t Mick Kramer barátom beajánlására, és ezelőtt semmit nem tudtam erről a filmről. Szóval a film megnézése előtt közvetlen pár órával egy elég mély álmom volt, amiből egy jelenetre emlékszem kristály tisztán. A részletekre nem mennék bele, mert egy álom érzelmeit sehogy sem lehet átadni egy másik embernek, olyannyira személyesek. Az álmomban talán egy repülőgép roncs mellett a jövőbeli énemmel beszélgettem egy adóvevőn keresztül, aki a következőket mondta: "Minden egyszerre történik... múlt, jelen és jövő, egyszerre történnek.... nyúlj vissza és változtasd meg!". Az álom után egészen a film megnézéséig úgy éreztem, hogy talán ez tényleg valami más volt, nem csak egy egyszerű álmom, és kb. úgy kerestem a "jeleket" arra, hogy ennek az egésznek volt valami értelme, mint ahogy a filmekbe szokták. Utána, teljesen spontán megnéztem ezt a számomra teljesen ismeretlen filmet. Aki látta a filmet, annak nem kell megmagyaráznom, hogy ezt az álmot miért meséltem el, s miért idézte az előbbi sorokat belőle. Aki meg még nem látta, az sürgősen nézze meg, de nem fogom elrontani az élményét azzal, hogy lelövöm a csattanót.

A Donnie Darko után abbahagyhatnám a blogolást, ugyanis ennél különlegesebb, egyedibb és művészibb filmet nem fogok találni. A film megnézése után órákig nem találtam a szavakat, annyira különleges volt az az élmény amit okozott. A film főszereplője Donnie Darko, aki túlél egy balesetet, amikor rázuhan a házukra egy repülőgép hajtóműve. Donnie egy nagyon különleges és még annál is intelligensebb ember. Ahogy ezt általában az átlag ember nevezni szokta, egy "zakkant". Donnie ezután elkezd látomásokat látni, ahol egy nyúl jelmezbe öltözött férfi ad neki utasításokat, aki azt állítja magáról, hogy a jövőből jött. Próbálhatnám itt napokon keresztül mesélni a történetet és a cselekményt, de teljesen felesleges próbálkozás lenne. Ebben a filmben olyan gondolatok és érzelmek fogalmazódnak meg, amiért létrejött ez az egész filmes szakma. A Donnie Darko kőkemény művészet.

"Ez egy olyan film, amit szeretnék mindenkivel megosztani... és senkivel.". Mick barátom írta le tökéletesen ennek a filmnek azt az érzelmét, amit a megnézése után érezhetünk. A Donnie Darko-ból mindenki tudna tanulni. Egyszerűen az egész életünket átgondoljuk, miután lement a stáblista. Azonban van egy olyan érzése az embernek, hogy mégsem akarom, hogy ezt más lássa, mert ez a film egy olyan kincs, ami inkább ne kerüljön rossz kezekbe. A rossz kezek alatt itt azt értem, hogy olyan ember inkább ne nézze meg ezt a filmet, aki olyan filmekre mondja nyíltan azt, hogy k*rvajó, mint a Project X. Amikor ilyen állításokat hallok vagy látok, kedvem lenne egy több órás előadást tartani neki pár olyan filmből, ami élményt okoz, hasonlót mint a Donnie Darko, de aztán rájövök, hogy teljesen hasztalan lenne...

Richard Kelly írta és rendezte a filmet. A Donnie Darko-ban olyan felbecsülhetetlen élettapasztalat mérhető, ami után egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy ezt a filmet egy 26!!!, azaz huszonhat éves ember írta és rendezte. Köszönöm, hogy élnek ilyen emberek, akik képesek alkotni és valami marandót hagyni a világra, mert valljuk be, sajnos a médiának köszönhetően egyre kevésbé szerzünk tudomást az ilyen emberekről, s sokkal inkább kerülnek előtérbe, a Transformers típusú filmek. Félreértés ne essék, azokkal sincs semmi baj, olyan filmekre is szükség van, de az már nem normális, hogy sokkal nagyobb közönsége van az ilyen nuku lelkű filmeknek, mint a Donnie Darko féle daraboknak.

A film befejezése tette fel a pontot az i-re, és érte el nálam azt, hogy az IMDb-s "legjobb filmek amiket valaha láttam" listámat alaposan átszerkesszem. Fantasztikus, géniuszi magasságokba emelkedő ötlet amihez egy tökéletesen kivitelezett történetvezetés és kivitelezés kapcsolódik. A film végéig semmit nem értünk a cselekményből, de az utolsó jelenet után ha nem is hirtelen, de minden más megvilágításba kerül, és hirtelen megértjük azt, amit Richard Kelly üzenni akart. Azért mondom azt, hogy nem feltétlen hirtelen történik ez a megértés, mert biztos vagyok benne, hogy a filmen még napokig fog gondolkodni a néző, ha sikeresen fogadta be azt.

A film ezzel a dallal ért véget, tökéletes választás

Igazából nem tudok mást mondani a Donnie Darko-ról. Ömlengős lett ez az írás, tudom, de erről a filmről csak így lehetett írni, de még így sem adtam át belőle semmit. Ez volt számomra a tökéletes film, ami egész életemben emlékezetes marad. Ez a mű egy olyan dolgot is feszegetett többek között, ami nagyon fontos tanítás lenne a mai emberek számára. Az úgy nevezett "zakkant" emberek azok az emberek, akik jobbá teszik a világot, és nem követik azt az unalmas sémát, amit az emberek nagy része tesz. Talán a film egyik, ha nem a legszebb dialógusával zárnám ezt az írást, ami tökéletesen kifejezi azt, amit a rendező sugallni akart mindenki számára, és amit mindenkinek megkéne tanulnia.

-"Anya, milyen érzés, hogy a fiad egy zakkant?"
-"Csodálatos érzés."

Török Tamás

Én azon kevesek közé tartozom, akik soha nem rajongtak a Bond filmekért. Láttam pár részt, de valahogy soha nem tudtam átérezni ennek a filmnek a hangulatát, talán mert nem igazán ebben nőttem fel. Ennek ellenére, a Skyfall-t mondhatni vártam, bár ez talán annak köszönhető, hogy a trailert legalább 22-szer láttam moziban, szóval önkéntelenül is belém lett súlykolva, hogy nekem ezt látnom kell.