Megjelent a novemberi FilmMagazin ami ismét valami hihetetlen igényesen lett megszerkesztve, és számomra külön öröm, hogy két cikkem is megtalálható benne. Az egyik, a már itt megjelent Kertvárosi Kommandó, a másik pedig a Silent Hill: Revelation 3D, ami az egyszerűség kedvéért lapozás után a blogon is megtekinthető, de ajánlom mindenkinek, hogy nézzze meg a magazinos változatot is. Jó szórakozást!

Már gyerekkorom óta rajongok a Silent Hill sorozatért. A legelső (mondhatjuk nyugodtan, hogy az első kettő) részek olyan leírhatatlanul nyomasztó hangulattal voltak megáldva, amit mai napig csak nagyon kevés játék tud visszaadni. A történet pedig mindig remek volt, és annak ellenére, hogy a játékot a japán KONAMI cég fejleszti, szerintem a nyugati civilizáció számára is simán emészthető ez a széria. Bevallom férfiasan, annak ellenére, hogy rajongónak tartom magamat, nem játszottam végig minden részt, ugyanis annyira nyomasztó volt az adott játék, hogy inkább kikapcsoltam, mert egyszerűen féltem… ez a jobbik eset. Sajnos voltak olyan részek, főleg az újabbak, amiket egyszerűen azért kapcsoltam ki, mert valahogy elveszett az egésznek a lelke. Az első Silent Hill film nekem az örök kedvenceim közé tartozik, ugyanis annak ellenére, hogy egy játékot dolgoz fel –nevezetesen az első Silent Hill játékot- a lehető legjobban lett életre keltve a Silent Hill érzet. Mind a város hangulata, mind a karakterek, mind a zseniális körítés tökéletes volt. A körítés alatt leginkább Akira Yamaoka frenetikusan jó dalait értem, ami szerintem máig a játék történelem egyik legjobbjai. Szóval igen, anno hatalmas meglepetés volt, hogy az első film nagyjából minden rajongó igényeit kielégítette, és egy remekbeszabott Silent Hill film készült el. Azonban mint minden ilyen szériánál, a folytatásnak is el kellett jönnie… a véleményem a Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D-vel kapcsolatban már messze nem ilyen rózsás…

Pár évvel vagyunk azután, hogy Sharon-nak sikerült elmenekülni Silent Hill-ből, azonban édesanyja már nem volt ilyen szerencsés. A lány szinte semmire nem emlékszik a halott városban történt dolgokból, úgy hiszi, hogy édesanyját egy balasetben veszítette el. Ám az emlékektől nem lehet végleg megszabadulni… Sharon álmaiban Silent Hill még nagyon is élénken él, és ezek az álmok sajnos már ébrenléte közben is előjönnek, de nem ez a legrosszabb: a halott városban élő (?) rendnek Sharon-ra van szüksége ahhoz, hogy végleg megszabaduljanak a gonosztól és véget vethessenek Alessa haragjának. A rend tudja, hogy a lány csak akkor térhet vissza, ha azt önszántából akarja, ezért magukkal vitték a lány édesapját, a pokolba… Sharon-nak vissza kellett térni rémálmai helyszínére.

A Silent Hill sorozat hangulata elég gyakran változott. Ez leginkább a játék harmadik részénél érződött, pont annál, amit a film nagyjából igyekezett feldolgozni. Sőt, inkább azt mondanám, hogy a film nagyjából jól hozta a játék történéseit, meg úgy a cselekményt is. Azonban ennél több pozitívumot nem nagyon tudok mondani a filmről… minden, ami az első részben jó volt, az itt egyszerűen ellett felejtve, és az egész filmet egy látvány mozira alapozták. Én az eredeti Silent Hill hangulatot még eddig a percig keresem, ugyanis a filmből ez teljesen hiányzott. Egyáltalán nem éreztem az alázatot a játék és a film iránt az új rendezőben, Michael J. Bassett-ben.

Úgy éreztem, hogy az egész film alatt nem történik semmi. Én tényleg úgy ültem be erre a Silent Hill filmre, hogy a trailer ellenére talán megismételhetik azt, amit az elsőnél, hogy egy hangulatos, ízig vérig Silent Hill szagú filmet kapjunk, de nálam ebből semmi nem jött át… a párbeszédek olyannyira sablonosak és bugyuták voltak, hogy néhol már szabályosan a hajamat téptem. A karakterekben az érzelem minimális jelét sem véltem felfedezni, bár ezt valahol meg is értem, ugyanis a Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D annak ellenére, hogy az év legjobb horrorfilmjének volt beharangozva, egyetlen egyszer sem volt képes megijeszteni. Egyébként az a vicces az egészben, hogy az első sem, viszont a Silent Hill szériának soha nem is voltak ilyen céljai. Mindig a történettel, a hangulattal és a képi világgal akarták a játékost –nézőt- beszippantani, nem pedig azzal, amivel itt a második rész próbálkozott, hogy beledobnak 3 levágott ujjat egy hanghatás mellett az arcomba, az amúgy teljesen felesleges 3D-vel.

A moziban mögöttem ült két, nagyjából 17 éves lány, akik nagyjából végig nevették a filmet, ugyanis a legjellegzetesebb Silent Hill pillanatokból ez a film inkább komédiát csinált, mintsem emléket állított nekik. Tényleg az bánt a legjobban, hogy semmi hangulata nem volt a filmnek. A jellegzetes Silent Hill zenékből is csak egyetlen egy volt, az is csak néha-néha csendült fel. Ha pedig a történetet nézzük, csak a második rész alapján, akkor az egésznek semmi értelme. Az első részben feltett és megválaszolatlanul maradt kérdéseket a második részben kellett volna érthetővé tenni. Néhol persze próbálkoztak ezzel, pár flashback-kel, de szerintem ez is csak félig-meddig sikerült. (Egyébként vicces, mert jobban élveztem az első részből kivágott pár jelenetet újra nézni, mint a komplett második részt.). Jöhetne a kérdés –joggal-, hogy akkor ezt most csak rajongók nézzék meg? A válaszom az, hogy semmiképpen. Annak ellenére, hogy a történet csak nekik lesz tiszta, szerintem az igazi rajongók az igazi Silent Hill hangulatért rajonganak, és nem ezért a snassz próbálkozásért.

Meglepő, de még ennek a filmnek is voltak jobb pillanatai. A látványvilág igazából teljesen rendben volt, bár sokkal inkább volt elrugaszkodva a valóságtól, mint az első részben, bár a játék ezt meg is követelte. Most beleköthetnék abba, hogy míg az elsőben majd’ minden lény maszkkal és sminkkel volt életre keltve, addig itt erősen CGI szagú az egész, de inkább ezt most nem feszegetném, mert nem vagyok annyira jártas ebben a témában. A látvány ellenére –mint már említettem- a 3D szerintem nem volt jó, nagyon nem. Nem ért meg annyit az a pár 3D-s effekt, hogy a szemüveg miatt az egész film sötétebbnek tűnjön. Tudom, elég fura ezt felróni hibának, de aki látta, vagy ne adj’ Isten meg fogja nézni a filmet, az érteni fogja, hogy miért mondom ezt.

A színészek nagyjából rendben voltak, bár egyik sem hajtotta túl magát, ez főleg abban volt érezhető, hogy senkin nem látszott, hogy mennyire retteg, bár ez a már előbb említett okoknál fogva érthető, hogy még ők sem ijedtek meg… Adelaide Clemens, aki Sharon-t (új nevén Heather-t) alakította, valami kísértetiesen hasonlított a játékbeli karakterre. Eleinte azt hittem a trailerben, hogy animált a csajszi, olyannyira passzolt hozzá. Sajnálom, viszont itt sem tudok elmenni amellett. Az első részben szereplő Jodelle Ferland, aki a kis Sharon-t –egyben Alessa-t jelenleg pont annyi idős, hogy az idősebbik lányt is eljátszhassa. Tény, hogy egyáltalán nem hasonlít a harmadik játékban lévő karakterre, azonban Jodelle szerintem Hollywood egyik legtehetségesebb színésznője, és én nagyon örültem volna, ha őt látom viszont a vásznon, bár így utólag belegondolva, jobb is, hogy végül nem ő kapta a szerepet.
A mellékszereplők között sem volt senki kirívóan rossz, viszont nem is voltak olyan kiemelkedő alakítások, mint az elsőben Laurie Holden, aki a rendőrnőt, vagy Alice Krige, aki Christabella-t játszotta.

A film befejezése nekem nagyon nem tetszett… ugyanazt a gúnyt, mindenféle alázatot nélkülöző megvalósítást éreztem, mint az egész film alatt. A film utolsó, epikusnak szánt harca is annyira fura volt, nem mondom az, hogy rossz, de egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy mit is éreztem pontosan alatta. Pont emiatt a kettős érzet –meg persze a kíváncsiság- miatt olvasgattam azért jó pár véleményt a filmről. Maradjunk annyiban, hogy nem sokra mentek vele, ugyanis van az a réteg, akik ugyanazt kifogásolják a filmben, amit én, hogy a címen kívül nem sok köze volt a filmnek a Silent Hill feelinghez. Azonban vannak olyanok is, akiknek kifejezetten tetszett ez a –véleményem szerint- sokkal inkább japánosra vett figura, és tökéletesen elégedettek voltak azzal, amit egy Silent Hill címként kaptak.

Nos, végezetül annyit mondanék, hogy fenntartom lehetőségként azt, hogy csak én értettem félre az egész Silent Hill brandet, és ez egy jó film volt, de én inkább állítom azt, hogy ez csak a látványra menő, lélektelen, az egész szériára fittyet hányó próbálkozás volt, ami egyáltalán nem jött be. Számomra továbbra is csak egy Silent Hill film létezik, az pedig a legelső. 5/10  (A magazinban egy kicsit jobbszívű voltam.)

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.