Én azon kevesek közé tartozom, akik soha nem rajongtak a Bond filmekért. Láttam pár részt, de valahogy soha nem tudtam átérezni ennek a filmnek a hangulatát, talán mert nem igazán ebben nőttem fel. Ennek ellenére, a Skyfall-t mondhatni vártam, bár ez talán annak köszönhető, hogy a trailert legalább 22-szer láttam moziban, szóval önkéntelenül is belém lett súlykolva, hogy nekem ezt látnom kell.

Ha a Bond filmekért nem is, de a zenéjükért már annál inkább rajongok. Fantasztikus betétdalokat szoktak ezekhez a filmekhez készíteni, és az idei változat is egy ilyen darab lett. Adele "Skyfall"-jánál szerintem jobb dalt készíteni nem lehetett volna ehhez a filmhez, ugyanazt a hangulatot adja át mindkettő, telitalálat. Egyébként a film intrója zseniális lett, ha másért nem is, de azért tuti, hogy mégegyszer megfogom nézni a Skyfall-t. Most térjünk át a történetre...

... nagyon divatba jött manapság azt a sémát követni, hogy egy egykori szupersztár, akcióhős vagy jelen esetben egy ügynök már nem képes azt a teljesítményt nyújtani mint fénykorában, és már kezdi mindenki azt éreztetni vele a környezetében, hogy már itt az idő a váltásra. A Skyfall is ezzel dolgozott. Miután James Bond "visszatér a halálból" meg kell ismételni azokat a teszteket, amik alapján valaki hitelesített ügynök lehet. Szinte minden eredménye a "nem felelt meg" kategóriába tartozott, azonban mégis csak a 007-esről beszélünk. Visszatérhetett. Pont jókor, ugyanis az MI6 bázisát terrorista, míg szervereiket hacker támadások érik, és egy ismeretlen személy szép lassan kiszivárogtatja az MI6-es ügynökök neveit. Bond-nak közbe kell lépnie.

Aki egy kicsit jártasabb a filmek világában, az érezni fogja, hogy a Skyfall elég sok helyről nyúlt, azonban meglepően jól. Én egyébként soha nem voltam olyan ember, aki mindig azt keresi a filmekben, hogy honnan "lop", de itt pár helyen tényleg érezhető volt egy kicsit. Az egésznek volt egy Sötét Lovagos beütése, ez főleg a főgonosz (direkt nem írok nevet, mert még ennyire sem akarom lelőnia csattanókat) karakterénél volt érezhető, ugyanis enyhén volt egy Joker-es utánérzete. Mindegy, nem akarom ezen többet lovagolni, mert a Skyfall egy meglepően jól összerakott film lett.  Nagyon érdekes, ugyanis szerintem messze nem az a vérbeli akciófilm, hanem sokkal inkább a hangulatával hódít. A már említett, úgymond "kiöregedős" dolog nekem nagyon bejön. Tényleg örülök, hogy ezekkel a filmekkel nem azt akarják sugallni, hogy a fiataloké a világ, hanem azt, hogy a veterán, tapasztalt rókákra is ugyanakkora szükség van, sőt.

Én a Skyfall látványvilágát adnám meg célkitűzésnek minden filmnél. Pontosabban itt a látványvilág nem a megfelelő szó, hanem az egészi operatőri munka, kamerakezelés annyira jól működik, hogy a film közepében érezzük magunkat. Nincsenek epilepsziás rohamot kapó kamerák, vagy ilyen agyon fókuszált jelenetek. A technikai elemek is teljesen jól működnek a filmben, és úgy-ahogy még igyekszenek a realitás határain belűl maradni. A zenékkel is ugyanez a helyzet. Hihetetlen, hogy immáron 50-jére csendülnek fel -többek között- ugyanazok a Bond dallamok, de mégis van valami újszerű bennük, és az a legdurvább az egészben, hogy még ötven év után is tökéletesen passzolnak a filmhez. Szóval ilyen szempontból a film toppon volt.

Daniel Craig nekem soha nem volt szimpatikus, viszont annál fogva, hogy nem vagyok Bond fan, soha nem hőbörögtem, hogy miért ő lett a "kiválasztott". Igazából most sem győzőtt meg arról, hogy ő milyen sokoldalú színész, azonban az tény, hogy a fizimiskája -ami elsőre enyhén szólva sem Bond-os- meglepően jól alkalmazkodik szerepéhez. Úgy globál a szereplőkkel nem volt semmi gond, viszont nekem volt egy hiányérzetem, ugyanis a filmben nem volt Bond lány. Pontosabban lehet, hogy elméletben Naomie Harris-t szánták annak, de ez gyakorlatban nagyon nem jött ösze. Lehet, hogy ezzel is azt akarta sugallni Sam Mendes rendező, hogy Bond már magányos farkasként egyedül dolgozik, de akkor ne csak arra használják már fel a női ügynököt, hogy megborotválja a 007-est... valahogy végig volt egy olyan érzésem, hogy Bondon kívűl mindenki feláldozható, pedig ennek elvileg pont fordítva kellett volna lennie.

A Skyfall legnagyobb hibája szerintem az volt, hogy nem volt túl tartalmas (tehát tartalmatlan). Tényleg remek volt a történetvezetés, zajlottak az események, de hiányzott belőle az eredetiség. Egy ekkora kultuszfilmtől én egy kicsit többet vártam volna, habár a nemzetközi sajtó más véleményen van. Paradox módon, a hangulat mindezek ellenére Bond-os volt. Én talán most először éreztem meg ennek a kultusznak az ízét, és ez talán annak köszönhető, hogy még a 4. nap is TELTHÁZ volt a moziban. Nagyon szükség van az ilyen filmekre, amik azokat az embereket is moziba csábítják, akik alapjáraton nem nagyon szoktak járni. A Skyfall esetében nagyon jó volt a marketing, mert engem is sikerült ráhangolniuk.
A Skyfall fináléja parádésra sikerült. Pont azt vártam az egész film alatt, amit az utolsó 20 perc nyújtott. Benne volt minden, akció, látvány, érzelmek és a csattanó. Habár rajongóvá nem váltam, de elérték nálam azt a készítők, hogy a következő részre biztosan befogok ülni ennek köszönhetően.

Összességében a Skyfall-t nem nevezném az idei év egyik kiemelkedő alkotásának. A film minden porcikája maximálisan rendben volt, de ha nem tudnám, hogy ez egy Bond film, akkor nem mondanám azt, hogy én egy kultusz filmet néztem. Ettől függetlenül a Skyfall megéri a pénzét, egy nagyon jó kikapcsolódást nyújt, függetlenül attól, hogy az illető Bond rajongó-e, vagy sem. Szerintem egy 8 pont teljesen korrekt a Skyfall-ra, szóval 8/10.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.