Semmi sem szolgáltathat jobb alapot egy film számára, mint egy, már a való életben is megtörtént esemény, s ezen események közül, a háború gyakorta kiemelkedik. Számos film dolgozta már fel a második világháború borzalmas eseményeit, azonban a Schindler listája messze kiemelkedik, még egy ilyen erős mezőnyből is.

A második világháború elején járunk, Oskar Schindler üzletember és szerencsejátékos elkerül Lengyelországba, ahol észreveszi, hogy mennyi potenciális lehetőség van pénzének gyarapítására, majd nem sokkal később létrehozza a Deutsche Emailware Fabrik vállalatot, ahol a dolgozók többnyire zsidó vallásúakból áll. Az üzlet egyre inkább kezd beindulni, Schindlernek már-már annyi pénze van, hogy elkölteni se tudná. Ahogy nő a német megszállás Lengyelország felett, Schindler kezdi elveszíteni dolgozóit, és az ember először tényleg azt hinné, hogy csak emiatt aggódik az SS-szel amúgy remek kapcsolatot ápoló üzletember, pedig sokkal többről volt szó... Schindler lőszer- és edéngyára menedékként szolgált a kilátástalan sorsú zsidóknak, emellett még a her direktor is szembement számos törvénnyel, csak azért, hogy megóvja munkásait.

A Schindler listája méltán van a legjobb filmek között számon tartva. Hogy őszinte legyek, nem is a film szó illik leginkább erre az alkotásra, ugyanis abban a két és fél órában, amíg folynak az események, olyan érzésünk lehet, mintha közvetlenül a múltba pillantanánk vissza. A Schindler listája megmerte húzni, hogy a film majdnem végig fekete-fehér árnyalatokban játszódik, ez is segít abban, hogy sokkal jobban azonosuljunk az 1930-as, 40-es évek borongós, gyászos hangulatával. A film helyszínei, díszletei s minden egyes porcikája a hitelességet és a szomorú valóságot tükrözik. Érezni lehet a zsidó gettóban élő emberek gondolatait, annak ellenére, hogy ők is csak idővel nyílnak meg, s először csak a színészek arckifejezéseire hagyatkozhatunk, amik viszont mindennél beszédesebbek. A film hitelessége a színészi játékra is egy az egyben átragadt. Egy ember pont egy olyan szereptől válik igazi színésszé, amit Liam Neeson nyújtott Oskar Schindlerként. Egy történelmi személyt -véleményem szerint- sokkalta nehezebb hitelesen visszaadni, mint egy kitalált karaktert, ugyanis nekem elkellet hinnem, hogy tényleg Oskar Schindlert látom a felvételen, s ez meg is történt. Liam Neeson remekül adta át Schindler jellemfejlődését, minden egyes szavából pontosan lehetett érezni, hogy egyre inkább ellene van a német terrornak. A ma már csak Voldemortként ismert Ralph Fiennes is tiszteletét tette a filmben, aki korrektül visszaadta az akkori náci vezetők jellemét. Engem az ilyen filmekben mindig az lep meg legjobban, hogy a legutolsó sarkon álló statiszta is mennyire passzol a környezetéséhez, és több órás elemzés után sem mondanám meg, hogy én itt színészeket látok játszani. Ilyen összhangot teremteni egy filmben, na ez, ami utánozhatatlan.

A Schindler listája talán attól lett ennyire hiteles és elképesztő, hogy kegyetlenül őszinte. Itt minden képmutatás vagy prűdség nélkül láthatjuk a holokauszt legmegrázóbb, máig mindenki fejébe vésődött jeleneteit. A szemünk előtt jön létre az első zsidó gettó, s épülnek fel az első haláltáborok is. Számos olyan jelenet van a filmben, aminek már csak a gondolata is megrázó. A táborokban kifulladásig dolgozó ártatlan zsidókat a német parancsnok szinte csak a hecc kedvéért elkezdi lelőni az erkélyéről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ekkor jön a képbe Oskar Schindler, aki ellentétet állít a náci diktatúrának és a reményt hozza el az emberek számára.

Minden Oskar Schindlerhez hasonló ember megérdemelne minimum egy filmet hőstetteiért -igen, nyugodtan nevezem annak-, ugyanis ezek az emberek az ékes példái annak, hogy a legnagyobb embertelenség közepette és képes valaki emberként viselkedni. Rendkívűl megérintett az a jelenet, mikor a nyári hőségben, Oskar gondolt egyet és elkezdte slaggal lelocsólni a zsidó vonat vagonjait, csak hogy enyhítse a bent lévő emberek szenvedését, ahol kb. 50-60 fokos hőséget is érezhettek bőrükön.
Miután létrejött Auschwitz, s a zsidókat elkezdték szállítani oda, Oskar nem habozott tovább, elkezdte írni azt a bizonyos listát. A listán kicsivel több, mint ezer zsidó neve szerepelt, igényelvén, hogy nélkülözhetetlen munkaerők Oskar gyáránál, ezért szeretné, hogy ne szállítsák őket Auschwitzba, hanem maradhassanak a szolgálatában. Persze ez nem volt ilyen egyszerű... Oskar minden pénzét elköltötte, s a listán szereplő összes zsidót megvásárolta, csak hogy élhessenek. Az a lista volt Schindler bárkája, az a lista jelentetette az életet.

A film lezárása csodálatos volt és azt hiszem mondhatom, hogy még soha nem hatódtam meg annyira filmen, mint a Schindler listáján. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon próbáljam-e meg leírni az utolsó képsorokat, de képtelen lennék szavakkal visszaadni őket. Oskar Schindler több, mint ezer zsidó életét mentette meg, és a film elkészültének idejében, 1992-ben ezeknek az embereknek közel hatezer leszármazottja volt. Őket nevezzük Schindler-zsidóknak. Miután a háború végetért, Oskar Schindlert háborús bőnüsnek nyílvánították, menekülnie kellett. A zsidó vallás a mai napig "igaz ember"-nek tekinti Oskar Schindlert. Az is volt.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.