2012.11.02. 01:36
Donnie Darko
Én relatíve sok filmet láttam már. Voltak köztük olyan förmedvények, amiket bűnnek éreztem az emberiség ellen, hogy létrejöttek. Voltak olyanok, amiknek emléke rögtön azután elmúlt, hogy lepörgött a stáblista. Voltak kifejezetten jó darabok, amikre azt mondtam, hogy "ez igen, megérte megnézni!". S voltak olyanok, amik egyenesen jobb emberré tettek valahogy, mert tanítottak valamit. Azt hittem, hogy én már majd' minden típusba belekóstoltam... tévedtem. Van még egy típusa a filmeknek, ami száz évente talán egyszer születik.
Donnie Darko
Mielőtt elmerülnék a filmben, szeretnék elmondani egy személyes élményt. Ez az élmény közvetlenül a film megnézése előtt esett meg. Soha nem voltam túl jó alvó... pontosabban úgy mondanám, hogy elég "unalmas alvó" vagyok. Ezt úgy értem, hogy nekem soha ne szoktak olyan élénk és mély álmaim lenni, amikről éppenséggel a filmekben, vagy netán az egyik barátunk szokott nekünk beszélni. Azonban vannak kivételek. Talán egész életemben pár esetben történik az meg, ami a Donnie Darko megnézése előtt. A történethez hozzátartozik, hogy én soha nem hittem az ilyen dolgokban, amik megjósolnak valamit álmokon keresztül, vagy valami hasonló. Az is fontos még, hogy én csak az "eset" után láttam először a Donnie Darko-t Mick Kramer barátom beajánlására, és ezelőtt semmit nem tudtam erről a filmről. Szóval a film megnézése előtt közvetlen pár órával egy elég mély álmom volt, amiből egy jelenetre emlékszem kristály tisztán. A részletekre nem mennék bele, mert egy álom érzelmeit sehogy sem lehet átadni egy másik embernek, olyannyira személyesek. Az álmomban talán egy repülőgép roncs mellett a jövőbeli énemmel beszélgettem egy adóvevőn keresztül, aki a következőket mondta: "Minden egyszerre történik... múlt, jelen és jövő, egyszerre történnek.... nyúlj vissza és változtasd meg!". Az álom után egészen a film megnézéséig úgy éreztem, hogy talán ez tényleg valami más volt, nem csak egy egyszerű álmom, és kb. úgy kerestem a "jeleket" arra, hogy ennek az egésznek volt valami értelme, mint ahogy a filmekbe szokták. Utána, teljesen spontán megnéztem ezt a számomra teljesen ismeretlen filmet. Aki látta a filmet, annak nem kell megmagyaráznom, hogy ezt az álmot miért meséltem el, s miért idézte az előbbi sorokat belőle. Aki meg még nem látta, az sürgősen nézze meg, de nem fogom elrontani az élményét azzal, hogy lelövöm a csattanót.
A Donnie Darko után abbahagyhatnám a blogolást, ugyanis ennél különlegesebb, egyedibb és művészibb filmet nem fogok találni. A film megnézése után órákig nem találtam a szavakat, annyira különleges volt az az élmény amit okozott. A film főszereplője Donnie Darko, aki túlél egy balesetet, amikor rázuhan a házukra egy repülőgép hajtóműve. Donnie egy nagyon különleges és még annál is intelligensebb ember. Ahogy ezt általában az átlag ember nevezni szokta, egy "zakkant". Donnie ezután elkezd látomásokat látni, ahol egy nyúl jelmezbe öltözött férfi ad neki utasításokat, aki azt állítja magáról, hogy a jövőből jött. Próbálhatnám itt napokon keresztül mesélni a történetet és a cselekményt, de teljesen felesleges próbálkozás lenne. Ebben a filmben olyan gondolatok és érzelmek fogalmazódnak meg, amiért létrejött ez az egész filmes szakma. A Donnie Darko kőkemény művészet.
"Ez egy olyan film, amit szeretnék mindenkivel megosztani... és senkivel.". Mick barátom írta le tökéletesen ennek a filmnek azt az érzelmét, amit a megnézése után érezhetünk. A Donnie Darko-ból mindenki tudna tanulni. Egyszerűen az egész életünket átgondoljuk, miután lement a stáblista. Azonban van egy olyan érzése az embernek, hogy mégsem akarom, hogy ezt más lássa, mert ez a film egy olyan kincs, ami inkább ne kerüljön rossz kezekbe. A rossz kezek alatt itt azt értem, hogy olyan ember inkább ne nézze meg ezt a filmet, aki olyan filmekre mondja nyíltan azt, hogy k*rvajó, mint a Project X. Amikor ilyen állításokat hallok vagy látok, kedvem lenne egy több órás előadást tartani neki pár olyan filmből, ami élményt okoz, hasonlót mint a Donnie Darko, de aztán rájövök, hogy teljesen hasztalan lenne...
Richard Kelly írta és rendezte a filmet. A Donnie Darko-ban olyan felbecsülhetetlen élettapasztalat mérhető, ami után egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy ezt a filmet egy 26!!!, azaz huszonhat éves ember írta és rendezte. Köszönöm, hogy élnek ilyen emberek, akik képesek alkotni és valami marandót hagyni a világra, mert valljuk be, sajnos a médiának köszönhetően egyre kevésbé szerzünk tudomást az ilyen emberekről, s sokkal inkább kerülnek előtérbe, a Transformers típusú filmek. Félreértés ne essék, azokkal sincs semmi baj, olyan filmekre is szükség van, de az már nem normális, hogy sokkal nagyobb közönsége van az ilyen nuku lelkű filmeknek, mint a Donnie Darko féle daraboknak.
A film befejezése tette fel a pontot az i-re, és érte el nálam azt, hogy az IMDb-s "legjobb filmek amiket valaha láttam" listámat alaposan átszerkesszem. Fantasztikus, géniuszi magasságokba emelkedő ötlet amihez egy tökéletesen kivitelezett történetvezetés és kivitelezés kapcsolódik. A film végéig semmit nem értünk a cselekményből, de az utolsó jelenet után ha nem is hirtelen, de minden más megvilágításba kerül, és hirtelen megértjük azt, amit Richard Kelly üzenni akart. Azért mondom azt, hogy nem feltétlen hirtelen történik ez a megértés, mert biztos vagyok benne, hogy a filmen még napokig fog gondolkodni a néző, ha sikeresen fogadta be azt.
A film ezzel a dallal ért véget, tökéletes választás
Igazából nem tudok mást mondani a Donnie Darko-ról. Ömlengős lett ez az írás, tudom, de erről a filmről csak így lehetett írni, de még így sem adtam át belőle semmit. Ez volt számomra a tökéletes film, ami egész életemben emlékezetes marad. Ez a mű egy olyan dolgot is feszegetett többek között, ami nagyon fontos tanítás lenne a mai emberek számára. Az úgy nevezett "zakkant" emberek azok az emberek, akik jobbá teszik a világot, és nem követik azt az unalmas sémát, amit az emberek nagy része tesz. Talán a film egyik, ha nem a legszebb dialógusával zárnám ezt az írást, ami tökéletesen kifejezi azt, amit a rendező sugallni akart mindenki számára, és amit mindenkinek megkéne tanulnia.
-"Anya, milyen érzés, hogy a fiad egy zakkant?"
-"Csodálatos érzés."
Török Tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.11.02. 02:13:00
Ha szerinted Te ömlengős voltál, akkor várd ki ezt a hozzászólást.
Kezdem a kicsit "szakmaibb" gondolatokkal, mert utána nagy eséllyel elrugaszkodom majd magától a filmtől és inkább az élményre és az érzésekre fogok koncentrálni.
A Donnie-t alakító Jake Gyllenhaal (végig ismerős volt, de ha agyonütnek se jutott volna eszembe honnan) játéka valami fenomenális volt. Annyira hitelesen adta át a meg nem értett zsenit, aki ennek ellenére (vagy ebből kifolyólag?) pszichológia kezelésre szorul, mint annak idején Dustin Hoffman az esőembert. Jake ezzel az alakításával az egyik kedvenc színészemmé lépett elő. Érdekesség, hogy mai szemmel nézve egy valóságos kis "sztárparádét" kapunk. 2001-es a film, ezért csupa olyan színész kapott benne szerepet, akik akkoriban még csak feltörekvőben voltak, mára viszont már-már igazi húzónévvé nőtték ki magukat. A felsorolástól tekintsetek el. Nézzétek meg inkább a film IMDb oldalát és ámuljatok.
Most pedig következzék az említett elrugaszkodás.
Ennyi érzelmet és érzést tudjátok mi váltott ki belőlem utoljára? Mikor négy évvel ezelőtt lényegében még gyerekként véget ért számomra a Harry Potter könyvsorozat, ami akkoriban a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Valami hasonlót sikerült elérnie Richard Kelly-nek és a Donnie Darkonak 113 perc alatt. Mikor végeztem a filmmel az futott át az agyamon, hogy ha ilyen a jó film, az igazán jó 10/10-es film akkor én eddig mi alapján értékeltem? Nem sokon múlott, hogy nem álltam neki átpontozni az összes filmet, amit idén megnéztem, de aztán belegondoltam, hogy az nem lenne fair. Azok filmek, ez viszont számomra több volt. Ahogy Blade is írta: művészet.
Engem ez a film megviselt. A végkifejlet, amit az elsőtől az utolsó jelenetig felépített így volt törvényszerű, így kellett lennie, de mégis rossz érzéssel töltött el. (Ezt spoiler nélkül képtelenség leírni, ezért gyorsan ki is rakom a hozzászólás elejére.) Donnie kvázi az életét adja azért, hogy a szerettei, akik képtelen voltak őt megérteni élhessenek, hiszen nélküli minden más mederbe terelődik és ezek az emberek sosem tudják majd meg, hogy milyen áldozatot is hoztak értük. Ez az, amire én azt mondom, hogy szívbemarkoló.
Véget ért a film és úgy éreztem változtatnom kell az életemen. Nem csak apróságokon, hanem szinte mindenen. Mi van akkor, ha nekem mást kellene tanulnom? Mást kellene majd egyszer dolgoznom, mint amire most vágyom? Más emberekkel kellene barátkoznom? Talán az alternatívák jobbak? Nem tudom... de ki tudhatja, nem igaz?
Donnie, Donnie. A karaktered valami zseniális volt! Ha itt állnál mellettem most vállba veregetnélek és elbeszélgetnék Veled a nézeteidről. Egy meg nem értett zseni vagy/voltál, aki kénytelen volt az egyszerű korlátolt emberek között élni és ezek az emberek nem tudják/tudták elviselni, hogy Te más vagy. Téged nem lehetett beskatulyázni és beléd verni a sok f*szságot.
Csak csodálni és dicsőíteni tudom ezt a filmet. Ahány ember, annyi értelmezés és üzenet, de azt is el tudom fogadni, hogy van akit nem érint meg ez a történet és a mondanivaló. Szükség van ehhez egy lélekállapotra és egy befogadókészségre. Ez nem mindenkiben van meg, de ha nem érted ne pocskondiázd a filmet. Mert ez egy műremek! Az Ásító inast sem érti mindenki és mégis milliókat ér. :)
Ennél meghatározóbb filmélményben sosem volt részem és talán soha nem is lesz már, de az biztos, hogy még sok-sok újranézés vár rám és a Donnie Darko-ra. :)
Utolsó kommentek