Négy svindler másfél órán keresztül hülyét csinál egy FBI ügynökből. Ezt a sémát kellett Louis Leterriernek izgalmassá és érdekfeszítővé tennie, ami többé-kevésbé sikerült is. A fiatal rendező eddigi filmjei enyhén szólva sem okoztak maradandó élményt, ám a Szemfényvesztők egy viszonylag kellemes film volt, a finálé viszont belerondít az összképbe...

Adott négy, a szemfényvesztés különböző területein jártas bűvész, bár én inkább nevezném őket svindlereknek. Útjaik egy napon keresztezik egymást, ugyanis egy titokzatos szervezet és egy gazdag üzletember összebonorálja őket, majd A négy lovas fedőnév alatt túrnékon vesznek részt, majd az első műsor során kirabolnak egy párizsi bankot. Az FBI természetesen rájuk száll, végül az egész film átvált egy hajszába, amit néha megszakít egy-egy előadás.

Na igen, ezek az előadások a film leglogikusabban felépített pontjai voltak, ami azért szomorú valahol, hogy ezek során is voltak erős túlzások. Szóval azt nagyon nem pártolom, hogy sor kerül egy amúgy zseniálisan megrendezett műsorra, majd a műsor után valamilyen úton-módon megmagyarázásra kerülnek ezek a szemfényvesztések, azonban vannak olyan részletek, amik felett totál elsiklanak a készítők, mivel tudják jól, hogy ez valóságban teljesen kivetelezhetetlen lett volna. Hatalmas hiba volt, hogy a film képtelen volt eldönteni, hogy akkor most a négy lovasunk illuzionista, vagy varázsló. Kitérve magukra az előadásokra, rendkívűl hangulatosak voltak. Sokak hibának rótták fel, hogy a film alapjáraton túl komolyan vette magát (ami tény) s azt, hogy ezek a műsorok túlontúl hatásvadászok és műviesek. Na de kérdem én, a valóságban nem pont ugyanilyenek ezek az előadások? Pont így volt jó az egész, és ezt leginkább az támasztja alá, hogy mi is a nézőkönzönség részének érezhettük magunkat.

Sajnos az a probléma, hogy minden más téren teljesen kidolgozatlan volt a Szemfényvesztők. Kezdjük azzal, hogy remek színészekkel dolgozhatott a rendező, többek között Morgan Freeman, Michael Caine, Woody Harrelson vagy Jesse Eisenberg. Ismét csak azzal kellett szembesülnöm, hogy mindössze az eladások miatt kellenek ekkora nevek a filmben, ugyanis a karaktereik nulla személyiséggel rendelkeznek. Ilyen szerepeket feltörekvő tehetségeknek is kilehetne adni, de persze akkor a film bevételei kb. a negyedére zuhannának. A másik szempont az, hogy sok rendező azt gondolja, hogy ha már nagy nevekkel dolgozik, akkor azoknak nem is kell normális karaktert írni, mert a néző úgyis magára a színészre kiváncsi. Jesse Eisenberg a tipikus gyorsan beszélő önmagát hozza, amit én ettől függetlenül imádok. Woody Harrelson továbbra is laza, ezzel nem lenne baj, de szerintem pont egy ilyen filmnél hatalmas probléma, hogy a színészek max annyi utasítást kapnak, hogy "háát próbálj meg improvizálni". Isla Fisher inkább megjelenésével domborít, mintsem színészi játékával. Ráadásként megkaptunk még a fiatalabbik és egyben olcsóbbik Francot, Dave Francot. Na, ő aztán tényleg nem csinált semmit. A film felétől kezdve gyakorlatilag eltűnnek az előbb említett "karakterek", ami egész egyszerűen hihetetlen volt számomra. Előtérbe kerül Mark Ruffalo, az FBI ügynök akiből megállás nélkül hülyét csinálnak, de olyan szinten, hogy abba már én fáradtam bele. Morgan Freeman szerepe számomra annyiból állt, hogy ő magában a filmben nézhette végig a Szemfényvesztőket.

Ezektől függetlenül a film szórakoztató volt... egészen a lezárásig. Leterrier a lehető legnagyobb bakit követte el, amit a Szemfényvesztőkben el lehetett volna. Több dolog miatt is elvérzett a finálé. Az egészet egy hatalmas nagy csattanónak szánták, amitől le kellett volna hogy essen az állam, de kérem szépen, az előtte lévő három, inkább kettő előadás csattanója ezerszer nagyobbat szólt, mint maga a befejezés. Ez talán a másik problémából eredeztethető, miszerint a filmvégi fordulat egyszerűen logikátlan, idegesítő és lehetetlen volt! Tény, hogy váratlanul ért, de nem azért, mert olyannyira zseniális húzás volt, hanem mert a tudatalattim kizárta ezt a lehetőséget az alapján amit láttam. Ilyen egyszerűen nem történhet meg a valóságban. SPOILER: Mint az kiderül, annak a titokzatos háttérhatalomnak a vezére, aki a svindelereinket irányítja, az nem más mint a megállás nélkül szívatott FBI ügynök. Egyszerűen nevetséges, hogy elvárják azt tőlem, hogy elhigyjem azt, hogy egy ember képes megjátszani egy teljesen más személyiséget, amíg a négy lovast üldözi. Ugyanis elvileg minden a terv része volt, ami történt a film során. Felesleges lenne kifejtenem, hogy ez miért abszolút lehetetlen, mert az egész gondolat magáért beszél. SPOILER VÉGE Arról ne is beszéljünk, hogy a film legnagyobb kérdéseire nem hogy választ nem kapunk, de még egy kis jelet sem. Milyen szervezet az a Szem? Tulajdonképpen mit csinálnak? Mi célból? Miért pont az a négy bűvész? Ha a filmnek lesz folytatása, akkor ez egy tökéletese felvezetés, azonban ha szó sincs második részről, akkor ez egyszerűen egy botrányosan rossz és klisés befejezés. 

Próbáltak még ilyen háttérdolgokat behozni a filmbe, pl. a Michael Caine által alakított Arthur Tressler szerepe az egészben, meg hogy miért pont a párizsi bankot rabolták ki, de én ezek között, akárhogy is kerestem, nem találtam érdemi összefüggést. Teljesen érdektelen volt számomra ezen része a sztorinak, sokkal inkább láttam volna a négy illuzionista jellemfejlődését, a műsorokra való felkészülést, stb.. A hajsza néha már komikussá vált, mivel abszurd, hogy egy elvileg tehetséges FBI ügynököt megállás nélkül felültetnek a legalapvetőbb trükkökkel. A már említett befejezés már csak rontott az összképen.

A Szemfényvesztőket a hangulata mentette meg a teljes csődtől, és nálam őszintén szólva ez az enyhén szólva is hatásvadászat rendezés abszolút bejött, szerintem teljesen megállja a helyét a bűvészet világában. A színészeket úgy válogatták össze, hogy a nulla karaktereket kompenzálják az egyéni stílusokkal. Bryan Tyler zenéje nem volt kiemelkedő, de pont ezért passzolt magához a filmhez. Ezek azonban nem javítják ki a végül teljesen érdektelenségbe és káoszba fulladt történetet, amit én úgy éreztem, hogy pusztán azért került be a filmbe, hogy a három nagy műsorszámot rátudják húzni valamire. Amikor olyan kommenteket látok, hogy néhányan az Eredet "mind-fuck"-jához hasonlítják a filmet, akkor szabályosan üvölteni támadna kedvem. Egy jó rendezővel más lehetett volna a végeredmény. 6,5/10

U.i.: Lassan indítani kéne egy mozgalmat, "Remek színészeknek (minimum) vállalható karaktereket!" címmel...

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://film-mania.blog.hu/api/trackback/id/tr805385877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

T. Gross 2013.09.13. 13:48:43

A végére tényleg vártam a nagy fordulatot, mert nagyon elő volt készítve. Erre puff. Teljesen abszurd, és dühítő, hogy még 5 perc nem fért volna bele, hogy elmagyarázza valaki, miért volt mindez. Azonfelül, teljesen kiborít, hogy miért a akart a fószer egy hullát kivenni az égő autóból, ha már úgy is beavatott volt. Mindenesetre a végét leszámítva tényleg jóféle film. A kritika pedig remek.

Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2013.12.28. 18:06:10

Tegnap végre bepótoltam. Az a helyzet, hogy a kritikád nagy részével nem értek egyet. Egyrészt a film világosan az arcunkba tolta, hogy a lovasok illuzionisták. Sok trükköt megmagyaráztak, volt amire az ember magától is rájöhetett, viszont volt bőven olyan, amit az átlag ember képtelen ugyan megfejteni, de biztos van rá logikus magyarázat. Elég megnézni egy David Copperfield műsort. Hemzseg az olyan trükköktől, amik még hajmeresztőbbek mint a Szemfényvesztőkben látottak, de Copperfield sem varázsló.

Ami a nagy filmvégi csattanót illeti én speciel számítottam rá. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy mi ütne leginkább, melyik karakterről feltételezné a néző legkevésbé, hogy ő áll az egész mögött és végül a nyomozóra következtettem. Kissé klisés volt ugyan és néha már túlzottan akarták terelni róla a gyanút, de el tudom fogadni ezt a befejezést.

A lovasok karaktereit ennél jobban felesleges lett volna kidolgozni. A lényeg szerintem teljesen átjött. Külön-külön csak egyszerű bűvészek, együtt viszont olyat tudnak alkotni, amit senki más. A motiváció pedig a Szem. Szerintem ennél jobban felesleges lett volna csavarni.

Egyébként egy ember képes megjátszani egy teljesen más személyiséget. Például a KGB ügynökök így tudtak beépülni a CIA-ba. :)

A rendezésnek maximum a túlzásokat tudnám felróna, egyébként más gond nem volt vele.
Ja, és jön a folytatás. :)

Blade468 · http://film-mania.blog.hu/ 2013.12.28. 18:19:15

@Mick Kramer: Kár, hogy nem egy kicsit korábban írtad ezt a kommentet, mert már nem nagyon tudok érdemben reagálni rá, nem sok maradt meg a filmből. :/ Az viszont biztos, hogy számomra a film utolsó 20 perce nagyon nem volt rendben, sok esetben azt mondanám hogy valószínűleg bennem van a hiba, de nem a Szemfényvesztőkkel kapcsolatban.

Amire igazán emlékszem az az, hogy miután lement a stáblista, a teljesen súlytalan befejezést követően annyi futott át az agyamon, hogy ezt ÍGY én is megtudtam volna rendezni. A csattanó pedig nem azért lepett meg, mert nem gondoltam rá a film során, hanem mert habár megtettem, másodpercek után elvetettem, mert úgy éreztem hogy nekem lenne kínos, ha tényleg egy ilyen rosszul... sehogyan felépített klisével zárulna a film. Végül így történt, és talán pont e gondolatmenet miatt volt ennyire lesúlytó a befejezés.

Második nézésre lehet, hogy más lenne a véleményem, de addig mozdíthatatlan vagyok erről az álláspontról, nálam a Szemfényvesztők endingje benne van a "Top 10: Milyen lezárást ne írj a filmednek..." listámban.

A KGB-s dolgot elfogadom, bár én ilyen szintű azonosulást másik személyiséggel (ha ezt nevezhetjük annak) nem hogy filmben, de még máshol sem láttam.
süti beállítások módosítása