A szuperhősfilmek korszakát éljük, így adja magát, hogy Supe... az Acélembernek is lehetőséget kell adni, hogy egy Sötét Lovag trilógiához hasonló filmet kapjon. Christopher Nolan producerként vállalt szerepet, de úgy látszik, hogy Zack Snydernek még ő sem tudott segíteni a rendezést illetően. Vagy egyszerűen Superman karaktere ennyire használhatatlan lenne?

Clark Kent, avagy Superman története engem mindig teljességgel hidegen hagyott, annak ellenére, hogy a filmeket láttam. Ezért vártam én igazán a rebootot. A Sötét Lovagnál nálam teljesen működött az újragondolt koncepció, viszont ezt elvárni az Acélembertől... hatalmas hiba volt. Nem tudom, hogy hol kezdjem el felsorolni a film hibáit, ezért inkább kezdeném a kisebbséggel, a jó dolgokkal.

Az Acélember látványvilága egyértelműen az egyik legjobb, amit mozivásznon eddig láthattunk. Igen, CGI az egész, de itt nem csak az effektekről van szó, hanem a fényképezésről. Az egyébként szánalmasan rossz párbeszédek során olyan gyönyörű kompozíciók tárulnak a szemünk elé - köszönhetően a kamera beállításnak -, hogy az egész egyszerűen elképesztő. Az ilyen nyugalmasabb jeleneteknél a látvány Hans Zimmer hangzásával karöltve már-már művészi értékeket közelítenek meg. Hasonló szépeket mondhatunk a harcjelenetekről, amik habár ömlesztve voltak a film során, hihetetlen magas színvonalat képviseltek a koreográfiának köszönhetően. Ami azonban a legjobb volt az egészben, hogy sikerült úgy átemelni a képregényharcok jellegzetes mozdulatait, hogy a film ezen pontja ne váljon röhejessé. A 3D is egyértelműen hozzáadott a vizuális élményhez, szóval aki egy látványmozira vágyik az Acélember személyében, mint pl. a "felettébb zseniális" Avengers, akkor az ne is olvassa tovább a kritikát, hanem nézze meg a filmet. Azonban ha Te egy olyan néző vagy, aki a Sötét Lovaghoz hasonló mondanivalót várt el filmtől, akkor azt a továbbiakban pár olyan információval látnám el, ami miatt kétszer megfogja fontolni a film megtekintését.

A film rendezése a látványt leszámítva egyenlő a nullával. Kezdjük az egészet a legelején. A történet a Krypton pusztulásával indul, ahonnan az utolsó természetes módon, előre betáplált társadalmi szerep nélkül született Kal-Elt (földi nevén Clark Kent) szülei a Föld bolygóra küldik, hogy túlélje a Krypton pusztulását. Ám nem csak Kal lesz az egyedüli túlélő, hanem az enyhén radikális gondolkodású Zod tábornok és csatlósai is megmenekülnek a bolygóról. Hogyan? Szerintem teljesen logikus, hogy háborús bűnösöket az utolsó pillanatban száműzzűnk egy olyan bolygóról, ami perceken belűl megsemmisül, ami automatikus halált eredményez mindenki számára, de így szerencsés módon azok, akik ténylegesen halált érdemelnének, megmenekülnek. Egyszerűen zseniális, tényleg. Elfogadom, valószínűleg a képregényben is így volt, de számomra ez teljesen érthetetlen volt, és a film hemzseg az ilyen logikai bukfencektől. Na, ezekután Kal földet ér a Földön (haha), majd élete nagyrészét azzal tölti el, hogy egyszerre illeszkedjen be az emberek közé, és tudja meg, hogy ki is ő valójában. Clark gyermekkorát flashbackek által ismerhetjük meg többé-kevésbé, amik a film leghangulatosabb pontjait képezték. Mindenki maga döntse el, hog ez jó-e. A történet ennyi, gyakorlatilag semmi. Volt pár jó ötlet benne, a terraformálás, vagy az előre betáplált társadalmi szerep kérdése, de ezeknek is csak érintőlegesen volt jelentősége. Fájóan bugyuta az egész produktum, amin a párbeszédek csak rontanak...

Az egész film során talán egyetlen egy mondat hangzott el, ami nem volt brutálisan kínos, mégpedig Jor-El monológja az előre betáplált társadalmi szerepekről, minden más teljesen érdektelen volt számomra. A mozi nem túl népes közönsége gyakorlatilag minden drámainak szánt részén felnevetett. Egyszerűen abszurd volt az egész, mintha a film önmaga és az egész Superman brand paródiája lett volna. Az egysorosok röhejesek voltak, a karakterek kapcsolatai szintén. Motiváció a film során elvétve sem volt, gondolatok még annyira sem. Ott már valami nagyon nem stimmel, amikor az egész brand egyik legfontosabb jelenetéből csinálnak komédiát. Ezt muszáj lespoilereznem, szóval aki erre érzékeny az ugorjon egyet a következő jelzésig. Volt egy jelenet, amikor a 18-as évei körül járó Clark és családja kocsikázik, majd hirtelen, teljesen minden előjel nélkül (aha) egy tornádóba botlanak. A hősies apa elkezdi kimenekíteni az embereket az autókból, mikor viszont ő is csatlakozna a megmenekültekhez, szörnyű dolgot kell észrevennie: a kutya a kocsiban maradt. A tornádó már ott van pár centivel az autó előtt, de nem, az apa nem engedi a sérthetetlen, halhatatlan, szupererős fiának, hogy egy pillanat alatt kihozza onnan a kutyust, mivel rendkívűl fontos, hogy ereje felfedetlen maradjon, így az apára hárul a felelősség. Odamegy a kocsihoz, megfogja a kutyát, ám közben lába megsérül és képtelen elsétálni az autó mellől. A tőle pár méterre álló Clark már menne a férfi segítségére, ám ekkor az apa egy kézmozdulattal jelzi: "Fiam, ne tedd! Inkább hagyjál megdögölni!" a következő pillanatban a tornádó elviszi az apát, mialatt Clark üvöltözik. Egyszerűen borzalmas, minden idők talán legelcseszettebb """"drámai"""" jelenete volt ez. Néztem a reakciókat a moziban, vígjátékok alatt nem szórakoznak ilyen jól az emberek, komolyan mondom. Én rajongok a drámáért, a mély érzelmekért, de ez a komplett jelenet jellemezte az egész filmet. Spoiler vége. 

Itt még nem volt vége, a film egyszerűen olyan hosszú volt, hogy minden percre jutott valami ordas nagy baromság. Az utolsó egy óra kb. végig lett bunyózva, de nem akárhogy, a lehető legamerikaibb módon. Miközben Acélember megmenti a világot, gyakorlatilag porig rombolja az egészet. Minden egyes ütésnél legalább 100-200 háztömb vált egyenlővé a földdel. Ekkora pusztítást, ami egyébként tény, hogy brutál látványos volt, én filmben még nem láttam. Eközben volt egy "szerelmi szál" Lois Lanenel, ami kimerült kb. 3-4 jelenetben, teljesen megalapozatlan volt az egész, maximum arra épülhetet ez a kapcsolat, hogy Lois volt az egyetlen aki bízott Acélemberben. Eközben az ilyen és ehhez hasonló párbeszédek tették nevetség tárgyává a filmet: Lois: "Úgy hallottam, hogy mindig az első csók a legjobb" (valami ilyesmi, mindezt a világ pusztulása közben) Clark: "Igen, de ez csak a földi férfiakra igaz." -No comment.

Azért bánt ennyire, hogy a film hülyét csinált magából, mert voltak olyan pillanatai, ahol igen is megmutatta, hogy simán lehetett volna belőle egy kimagasló szuperhős film. Miután Clarkban egy bizonyos szellem szava által tudatosul, hogy neki az emberiség védelmezőjévé kell válnia, először húzza magára a remekül kinéző, jellegzetes S betűvel ellátott kosztümöt. Ezután jön el az első alkalom, hogy Acélember repülni fog. A film egyetlen jelenete, amikor átéreztem az egész Clark Kent történetet, és mindenféle keserű szájíz nélkül néztem végig egy jelenetet. Az érzelmek, a hangulat, a látvány és Hans Zimmer zenéje ebben a pár percben állt össze először a film során, és sajnos utoljára is. 

A vizualitás után a színészekre lehet a legkevesebb panasz. Henry Cavill abszolút a tökéletes Acélember, Superman vagy nevezzük bárhogy. Magabiztos, tekintélyt parancsoló kiállás, amit a nevetséges dialógusaival persze tönkretettek, de ez lényegtelen. Amy Adams kellően idegesítő volt Lois Lane szerepére, szóval nagyjából ő is hozta a kötelezőt. Zod személyében ismét egy olyan főgonoszt kapunk, aki alapvetően mindenfajta sablonnal rendelkezik, amikkel egy gonosznak rendelkeznie kell, mégis azt fogjuk érezni, hogy "jaa, ez az a csóka, aki a film végén alaposan szétlesz verve". Ezt a karaktert Michael Shannon tehetsége mentette meg, semmi más. Azonban volt valaki, aki számomra az igazi badass, egyszerre elegáns és menő rosszfiú karaktert hozta. Akarom mondani, rosszlány karaktert. Antje Traue, Faora-Ul-ként uralta a jeleneteit. Azt a hölgyet nem csak külső adottságai, hanem a karakterén is érezhető német elegancia miatt volt öröm nézni. Számomra a film legjobb karaktere. Russel Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne meggyőződésem, hogy csak a nevük miatt kerültek be a filmbe, ugyanis egyikük sem kapott olyan komoly karaktert, amit egy kezdő színész ne tudott volna hitelesen eljátszani.

Az Acélember egy gyönyörű látványfilm. Gyakorlatilag az egész kritikát lerövidíthettem volna ennyire. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy ilyen elvekkel milyen lesz az Igazság Ligája, ugyanis a pénz már bőven összegyűlt az Acélember által. Nem kifejezetten rossz film, de érdemes úgy nézni, hogy a párbeszédeket totál kizárjuk az agyunkból, és akkor még talán fizikai károsodások nélkül megúszhatjuk az Acélember pusztítását. 6/10

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.