2012.07.12. 18:59
A csodálatos Pókember (The Amazing Spider-Man) (2012) - Kritika (IMAX)
Pókember, a világ egyik legismertebb képregényhőse, akiről eddig igazán értékelhető film még nem készült. Marc Webb rendező és a Marvel most úgy döntött, hogy az alapoktól kezdve, az "első" három Pókember filmmel ellentétben az eredeti képregénysorozatot szeretnék vászonra vinni, az eredeti Pókember hangulattal együtt. Nehéz feladat, de negyedjére végre sikerült teljesíteni?
Én soha nem szerettem a szuperhősöket. Kiskoromban is utáltam az egész Superman meg Batman hisztériát, valahogy engem hidegen hagyott az egész Marvel és DC világ. Pókember azonban mindig a kivételt képezte nálam, imádtam a rajzfilmeket és képregényeket egyaránt, Spidey annyira laza volt, hogy egy élmény volt nézni, igazi egyéniség volt a sok -szerintem- sablonos szuperhős között. Anno 6 éves fejjel még az első film is tetszett, viszont az utána következő kettőt már képtelen voltam hova tenni, ezért én úgy érzem, hogy tényleg nem készült még érdemleges film Pókemberről. Egészen mostanáig.
Nem húzom az időt, "A csodálatos Pókember" egyértelműen az egyik legjobb képregény-adaptáció ami valaha készült, végre azt a Pókembert kaptuk meg, akiért annyian rajonganak. Kezdjük ott, hogy Andrew Garfield A Pókember. Komolyan, mintha évtizedekkel ezelőtt az egész karaktert egy még meg nem született emberre írták volna, Garfield annyira hihetően játszotta a visszahúzodó, viszont az átlagnál jóval magasabb intelligenciával megáldott diákot, viszont amikor felöltötte magára a pókjelmezt, átalakult pont azzá a vagány jótevővé, akit anno a Marvel atyja, Stan Lee talált ki. A történet is jó volt, az egész átváltozós dolognak volt egy tudományos magyarázata, ami persze viszonylag felületes volt és egyszerű, de mégis adott -az amúgy alapvetően teljesen komolytalan történetnek- egy hátteret, amiért Pókemberről még az átváltozás után is elhittük, hogy egy hétköznapi srác. Mostmár végre visszakaptuk Spidey háló-patronjait is, amik annak idején rengeteg poén alapját képeztek a képregények és rajzfilmek során. Annak ellenére, hogy az egésznek volt egy tudományos háttere, a készítők nem követték el azt a hibát, amit anno Sam Raimi -az első három Pókember film rendezője- elkövetett, mégpedig hogy teljesen komolyan vették a filmet. Pókember soha sem volt komoly, szinte minden egyes akcióját elpoénkodta, és nem azt az "én vagyok a világ megmentője" stílust képviselte, mint szuperhős társait (talán ezért is szeretem őt annyira). Ez a "komolytalanság" a mostani filmre viszont teljesen jellemző volt, ami szerintem az eredeti Pókember hangulatot képezte (egyébként aki a drámát szereti, az sem fog csalódni, került bele egy kicsi a filmbe). Ez a Peter Parker szórakoztatott, a Toby Maguire féle meg idegesített, szerintem ezzel elmondtam mindent.
A film végre foglalkozott Peter gyerekkorával, és bepillantást nyerhettünk abba (tényleg csak egy pillantást), hogy mi történt a szüleivel, ami a régi filmekből emlékezeteim szerint teljesen kimaradt, bár ezt a részt itt is inkább a következő két filmre hagyták. Mint mondtam, a történet viszonylag jó, viszont megkockáztatom, hogy nem feltétlen jobb, mint a Sam Raimi féle verzióban. Végülis alapjáraton ugyanaz, viszont a már említett tálalás volt teljesen más. Szinte minden jelet sokkal hatásosabb volt a film stílusa miatt, mint az első trilógiában, annak ellenére, hogy nagyjából tudtam, mi fog következni. Ez a nagyszerű az egészben, hogy annak ellenére, hogy a film egy remake-nek (reboot) nevezhető, még így is sokkal izgalmasabb volt.
A szereplő választás amennyire furának tűnt az elején, annyira ütött a filmben. Andrew Garfield Hollywood egyik legtehetségesebb színésze, hibátlan volt az alakítása, mostantól rajta kívűl számomra nem létezik másik Peter Parker. A film folyamán rájöttem, hogy Emma Stone minden szerepében szerintem önmagát adja. Persze nem az" Easy-A"-es önmagára gondolok, hanem a valós személyisége szinte minden karakterében elcsíphető, és ezért elég nagy szerencse, hogy Emma Stone messze az egyik legbájosabb és szimpatikusabb színésznő Hollywood-ban. Martin Sheen pedig mint Ben bácsi, hát egyszerűen zseniális volt. Szóval igen, a castingot panasz nem érheti.
A csodálatos Pókember látványvilága, hát... lélegzetelállító volt. Sejtettem én, hogy az IMAX jó lesz, de hogy ennyire kifogják használni, az ledöbbentett. Oké, hogy 4x akkora a vászon, mint egy átlagos teremben, de még a látványilag jelentéktelen párbeszédeket is öröm volt nézni. A lézerrel kezelt hangtechnika meg egy szabályos ear-gasm-et okozott néhány helyen, köszönhetően a zenének, ami totál passzolt a film hangulatához. Én nagyon ritkán nézek szinkronosan egy filmet, ezesetben viszont muszáj volt, és azt kell hogy mondjam, nagyon jó volt. Annak ellenére, hogy tényleg ritkán nézek moziban szinkronos filmeket, nagyjából ismerem a magyar szinkronszínészeket, viszont Emma Stone-nak egy általam még soha sem hallott -legalábbis nem emlékszem- nő/lány adta a hangját, és megdöbbentően hasonlított Emma hangjára. Ez nem a film érdeme, de érdemesnek találtam kiemelni. Visszatérve, ennél látványosabb, pontosabban nem, nem azt mondom, hogy ez volt a leglátványosabb film amit valaha láttam moziban, viszont IMAX-szel közösen a látvány itt működött legjobban együtt a film jeleneteivel. Hibátlan volt.
Tökéletes film nem létezik, szokták mondani, és ez "A csodálatos Pókemberrel" sem volt máskép. A film legnagyobb, és talán egyetlen hibája a főgonosz volt. Egyszerűen képtelen voltam komolyan venni azt a gyíkot, és még beszélt is. Értem én, hogy képregény, de ez annyira gáz volt a vásznon, uhh... mondjuk, Parker itt még kezdő volt ebbe az egész pókemberesdibe, szóval kezdésnek elment ez a valami. Na meg ennek a gyík-tudósnak a motivációja is -nem fogom lelőni, de elég sablonos- hát, szerintem elég érdektelen volt. Annyira jó volt a film, viszont ez a gyík-szál szerintem sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna.
Már megint a film stílusára térek vissza, de azt külön szerettem volna megemlíteni, hogy a film vicces volt, de tényleg vicces, nem úgy, mint ahogy a pl. a Man in Black próbált az lenni. Az volt a legdurvább, hogy 9 évesektől kezdve egészen a jóval idősebbekig mindenki nevetett a poénokon a terembe, és ezért mondom azt, hogy "A csodálatos Pókember" valóban egy élményt okozott, mert ez a karakter rengeteg mindent hordoz magában, amiből a film elég sok mindent meg is mutatott.
Szerintem mindent elmondtam a filmről. Kedves Marc Webb úr és Marvel. Ez a jó út Pókember számára, ebben a stílusban kell folytatni a további részeket is, és akkor végre kaphat egy riválist maga mellé a Sötét Lovag. "A csodálatos Pókember" egy látványos, eredeti és megkockáztatom, hogy egyeseknek még nosztalgikus film is lehet. Andrew Garfield életre keltette azt a szuperhőst, akiért még én is "rajongok", ezért volt ez a film olyan jó. Abszolút nem az elfogultság beszél belőlem, én minimális reményekkel vártam az újabb Spider-Man filmet, viszont azt kell mondanom, hogy Pókember, tényleg csodálatos voltál. 8,5 pont, a 10-ből.
Török Tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.07.16. 23:06:51
Blade468 · http://film-mania.blog.hu/ 2012.07.21. 02:34:33
Blade468 · http://film-mania.blog.hu/ 2012.07.31. 19:39:10
filmkiller · http://rosszfilmekoldal.blog.hu/ 2012.08.01. 15:15:37
rosszfilmekoldal.blog.hu/2012/07/29/megneztem_a_csodalatos_pokembert
Utolsó kommentek