Én már mindig félve ülök egy vígjátékra, főleg, ha a főszerepben Ben Stiller van. A Kertvárosi Kommandó-nak azonban egy olyan alapkoncepiója van, amihez elég ritkán nyúlnak Hollywood-ban. Szóval kivételesen ha nem is nagy, de reményekkel ültem be egy amerikai vígjátékra és azt kell, hogy mondjam, nem kellett csalódnom.

A földönkívűliek köré épített vígjáték -mint már említettem- elég ritkák, talán legutoljára a "Paul" volt az, ami szerintem a kritikák ellenére egész jóra sikeredett, és még pár eredeti poént is sikerült elsütniük. Mivel én otthonosan érzem magam a sci-fi témában, így hát örültem, hogy a Kertvárosi Kommandó is egy kicsit ilyen irányba mozdult el. A történet szerint filmünk kisvárosában Evan (Ben Stiller) a lakosság szíve. Különböző társaságokat, klubokat hív össze, emellett pedig maximálisan kiveszi a részét a kisváros közösségi életében. Miután rejtélyes módon valaki megnyúzta a friss állampolgárságot szerző barátját, Evan saját bevásárlóközpontjában, egy teljesen más típusú csoportot kell létrehoznia. A Polgárőrséget. Miután összesen 3-an jelentkeztek erre a nemes feladatra, mindösszesen négyen fogják felvenni a harcot az ismeretlen gyilkos ellen... aki talán nem is ember.

Komolyan hangzik az alapsztori? Megnyugtathatuk mindenkit, egyáltalán nem az. Eredetinek sem nevezhető igazán, de mivel vígjátékról van szó, ezt elnézzük. Ben Stiller hozza a szokásos karakterét, a többiekkel ellentétben ő mereven ragaszkodik az eltervezett nyomozáshoz, míg Bob (Vince Vaughn) és Franklin (Jonah Hill) próbálja az egészet poénra venni, és igyekszenek az új fiút, Jamarcus-t (Richard Ayoade) is bevonni ebbe. Számomra Kertvárosi Kommandó sikere a tökéletes szereposztásnak köszönhető. Ben Stillert sokan nem kedvelik -joggal-, azonban az tény, hogy ő a mai vígjátékok egyik legnagyobb veteránja. Vince Vaughn pedig messze az egyik legtehetségesebb színész ezen a fronton, annyira természetesen játszi, viszont ha arra van szükség, akkor túlzásokba is tud esni. Ez a film televolt olyan poénokkal, amiket alapjáraton egy 5 övés is kitudna találni, viszont ezek a színészek, leginkább Vaughn valami zseniális módon tudnak előadni. A film egyik legütősebb poénja az volt, amikor Vince Vaughn karaktere, Bob elkezd nyitogatni egy matryoshka babát, amit persze amerikai létének köszönhetően eddig még nem ismert, számára hatalmas csoda volt, hogy a nagyobbik babában, egy kisebb baba található. Remélem lehet érezni, hogy ez mennyire gyermeteg poén, viszont ahogy és amilyen módon ezt Vaughn ezt előtudta adni, hogy mindig rácsodálkozik a kisebb babákra, azon én könnyesre röhögtem magam, és erre már nagyon rég volt példa nálam. A rendező, Akiva Schaffer jól tudta, hogy nyugodtan operálhat ilyen egyszerű, ám a színészeknek köszönhetően végül nagyszerű poénokkal. Én pont ezt szeretem, az ilyen könnyed helyzet- és jellemkomikumokat, nem pedig a manapság divattá vált vulgáris, kakis-cicis-faszcsis humort. Habár a Kertvárosi Kommandó sem prédikál vizet, ugyanis ők is bőven alkalmazzák ezeket a poénokat, viszont még mindig nem olyan gyakorisággal, mint pl. a "Testcsere".

Valakiről még nem beszéltem. Annak ellenére, hogy már jó pár filmben kisebb-nagyobb szerepet kapott, mégis csak a 21 Jump Street után égett bele a neve az emberek agyába. Jonah Hill Hollywood talán egyik legtehetségesebb (vígjáték) színésze. Hihetetlen, hogy mennyire sok oldalú és több arcú, mondom ezt úgy, hogy eleinte nagyon nem volt szimpatikus. A Kertvárosi Kommandóban is megmutatja, hogy tud félénk és bugyuta lenni, vagy éppen szókimondó és határozott, ami viszont szerintem enyhén szólva sem ijesztő kinézetének köszönhetően nagyon viccesen tud hatni. Egyébként csak szerintem volt megfigyelhető egy hatalmas kémia Jonah Hill és Vince Vaughn között? Persze csak a kifejezés hetero értelmébe. A két srác remekül egészítette ki egymást, és nálam néha pár legendás párost is felidéztek.

Uhh, kicsit (nagyon) elkalandoztam a szereplők felé, de tény, hogy zseniális lett a cast, ami szerintem egy vígjátéknál nagyon fontos. A Kertvárosi Kommandó egy, már régóta megfigyelhető történetvezetéssel dolgozik. Mégpedig azzal, hogy van egy 3-4 fős kis csoport, akiknek a tetteit a film végéig figyelemmel kísérjük, és a cselekmények is erre épülnek. Nekem ez a koncepció nagyon bejön, anno még a "Förtelmes főnökök"-et is ez mentette meg nálam a középszerűség homályától. A Kertvárosi Kommandó ezt a stílust tökéletesen alkalmazza, a karakterek tényleg nagyon jól harmozinálnak egy mással, annak ellenére, hogy Jamarcus karaktere pofátlan módon elvolt felejtve, annak ellenére, hogy a film talán egyetlen és legnagyobb csattanója köré épült. Teljesen biztos vagyok benne, hogy azt a bizonyos csattanót csak utólag gondolták ki, és ezért került bele még egy plusz karakter a filmbe, ugyanis más magyarázatot nem találok arra, hogy miért hanyagolták el ennyire...

A film meglepően izgalmas volt. A sablonos alapok ellenére szerintem hangulatos volt a film, amiben nagy része volt annak, hogy a sci-fi elemek szerintem pár, pontosan arra szakosított filmekre is köröket vertek. A földönkívűliek nagyon hatásosan lettek meg csinálva, abszolút passzolt a környezetbe és a filmbe, szóval dícséret jár a készítőknek ezért. Pár jelenet a maga módján még "félelmetes" is volt. Aki látta a "Jelek" c. filmet -személyes kedvencem-, az emlékezhet egy ominózus tetős jelenetre. Na most, ebben a filmben is volt egy ilyen, és itt haljak meg, ha azon jelenet alatt nem a Jelek zenéje volt hallható! Persze, igaz, hogy az inkább egy hangeffekt, nem is zene, de egy az egyben ugyanaz volt! Én ennek nagyon örültem, mert tényleg emlékeket és érzéseket hozott fel bennem, és szeretném azt hinni, hogy ez egy tisztelgés volt M. Night Shyamalan filmje előtt a Kertvárosi Kommandó készítőitől.

Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy manapság divattá vált a hullámvasút szerkezetű filmek készítése. Hogy mit értek ez alatt? Van egy remek kezdés, utána egy érdekfeszítő tárgyalás, aztán az egész film, a finálé előtt hirtelen lelassul és vontatottá válik, pont akkor, amikor a legkevésbé kéne. Itt is ez volt a helyzet, a film vége felé azt éreztem, hogy talán egy kicsit hosszúra sikeredett a film, viszont annak fényében, hogy mindössze egy másfél órás alkotásról beszélünk, ez hatalmas negatívum. Azonban a finálé sem volt jó. Értem én, hogy vígjátékról van szó, és nem a monumentális befejezések, vagy emlékezetes dialógusok a lényegesek, viszont ezekkel együtt sem tudom megérteni azt, hogy miért nem erőltetik meg egy kicsit magukat a készítők az utolsó 15 perce. Elismerem, technikailag teljesen korrekt volt a film vége, de ezt a "pár percünk van, mindjárt felrobban az a bazi nagy gép, amiről nem tudunk semmit, csak azt, hogy kinyírja az egész bolygót" típusú befejezések nekem már nagyon unalmasak.

A Kertvárosi Kommandó minden olyan hibájával együtt is, ami már-már a vígjátékok velejárója lett (ezért is kezdem elveszteni a reményt ezzel a műfajjal kapcsolatban) szerintem egy teljesen korrekt film lett, ami néhol minden erőlködést nélkülözve tud vicces lenni. A hangulat és a színészek miatt biztos, hogy én mégegyszer megfogom nézni. A Kertvárosi Kommandó szerintem a "Ted" mellet az év egyik legjobb vígjátéka lett, ezért én egy olyan erős hetest adnék a filmnek. Tehát, 7 pont, a 10-ből.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.