Abraham Lincoln nevét valószínűleg mindenki hallotta már. Az Egyesült Államok történelmének 16. elnöke és egyben egyik legjelentősebb alakja. 1860-as megválasztás előtt ügyvédként tevékenykedett, így lehetősége adódott felvennie a harcot a rabszolgaság ellen. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi köze van a vámpírokhoz? Hát, mostani filmünk egy igen érdekes szemszögből mutatja be Lincoln életét, s talán még válaszokat is kaphatunk: Abraham Lincoln, a vámpírvadász.

A történet gyakorlatilag Abraham önéletrajzát tárja elénk, egészen gyerekkorától kezdve követhetjük életét, melynek fordulópontja akkor jön el, mikor elveszíti édesanyját. A kis Abraham, anyja gyilkosai ellen bosszút esküszik, majd jó pár évvel később találkozik Henry Sturges-szel, aki feltárja előtte, hogy a vámpírok nem csak legendákban léteznek. Lassan, de biztosan, Abraham jogi és politikai teendői mellett igazi vámpírvadásszá érik.

Timur Bekmambetov és Tim Burton olyannyira kreatívan fűzi össze Abraham Lincoln valós életét ezzel a vámpíros dologgal, hogy néha már tényleg megfeledkeztem arról, hogy ez csak egy fikció. A vámpírok a filmben azokat testesítik meg, akik leginkább helyeslik a rabszolgák létezését, és eszük ágában sincs egy szabad országot létrehozni, ellenben Lincoln-nal. A film eleinte egy szokásos bosszúhadjárattal kezdődik, viszont ez egyre inkább egy nagyobb, forradalmi dologgá érik. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy a rendező mennyire zseniális munkát végzett a valóság és a fikció ősszefűzésével, ugyanis rengeteg történelmi pillanatot élhetünk meg a filmen keresztül, csak hogy egyet és talán a legfontosabb megemlítem, a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának is szemtanúi lehetünk.

Én hiányolom az ilyen típusú filmeket, amik ennyire érdekes módon közelítenek meg egy-egy létfontosságú eseményt a történelemben. Valószínűleg Tim Burton közreműködésének is köszönhető, hogy a film egy meglepően egyedi hangulattal volt felruházva, annak ellenére, hogy az alapanyagot már láthattuk párszor. A látvány világ tökéletes volt, és a film maximálisan kihasználta a 3D adta lehetőségeket. A belassítások egyáltalán nem voltak erőltetettek, beteg módon öröm volt nézni ahogy lassítva fröccsent az a rengeteg vér egy-egy jelenetnél. A vámpírok tűntek elsőre egy kicsit furcsának számomra, bár én alapjáraton nem tudom komolyan venni őket, viszont a film végére azt mondtam, hogy teljesen beleillettek a képi világba. A zenei hangzásra is kellően a helyén volt, teljesen vissza adta azt az 1800-as évekbeli hangulatot, egy kicsit western-es fűszerezéssel.

A film Abraham Lincoln nevével van fémjelezve, ezért a fő kérdés az volt, hogy vajon mennyire reális a karakter viselkedése. Tekintsük félre attól, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnöke vámpírokat kaszabol: Benjamin Walker olyan szinten volt Abraham Lincoln, mint Andrew Garfield Pókember, és ez nálam elég jót jelent. Szerintem főként akkor lehetett látni ezen a srácon, hogy mennyire tehetséges, mikor az idősebbik Lincoln-t alakította, elképesztő volt, mintha tényleg visszatért volna közénk az elnök úr. Igazából egyik színészre sem lehet panasz, de Walker volt az, aki a film sava-borsát adta.

Egy bajom volt a filmmel, hogy üresnek éreztem magát a történet. Rosszul fogalmazok, azzal volt problémám, hogy mikor kezd beindulni a film, utána már hirtelen a még jogot tanuló Abrahamből, egy képkockával később már az USA elnöke válik. Azalatt a 20-30 év során nem történik jóformán semmi? Persze, a film próbált visszautalásokat tenni, de teljesen világossá vált, hogy valakinek az egész életét nem olyan könnyű 2 órában bemutatni, főleg akkor nem, ha egy ilyen emblematikus figuráról van szó. Ezzel együtt a történet követhető volt és nem vált unalmassá.

Az "Abraham Lincoln, a vámpírvadász"-t leginkább egy szóval lehetne jellemezni: korrekt. Amennyire gagyinak tűnt az alapötlet, meg talán a trailer, annyira lett ütős maga a film. Nálam bőven ott van az év filmes meglepetései listámon, mert nagyon jól szórakoztam a film alatt. Akármennyire látom, hogy a sajtónak vagy éppen az IMDb-s közösségnek nem nyerte el a tetszését, és bármennyire is érzem magamat mostanában vajszívűnek, nem tudnék ennek a filmnek 8 pontnál kevesebbet adni. A történet érdekes, a hangulat egyedi volt és pár jelenet már-már a Transformers látványfilmeket verte meg. Aki egy jó filmet szeretne látni, az mindenképpen üljön be rá, nem fogja megbánni, főleg nem ebben az uborkaszezonban. Szóval, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász nálam a merészsége és hangulata miatt bőven megér egy 8 pontot, aki esetleg máshogy érez, az nyugodtan fejtse ki a véleményét.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.