1959 január 27-én, az Igor Dyatlov vezette tíz fős hegymászó-csapat nekivág az Ortofen hegy meghódításának. Sosem értek oda. Hogy miért, az találgatások tárgya máig is. Renny Harlin rendező felkínál egy elég sajátságos elméletet a rejtéllyel kapcsolatban. A kérdés az, hogy ez mennyire állta meg a helyét a vásznon.

A történelem tele van számos olyan eseménnyel -vagy nevezhetjük őket "incidensnek" is akár-, melyeket a hivatalos magyarázatok ellenére máig rejtély övez. Oroszország is bőven híres számos ilyen esetről, elég csak annyit mondani, hogy Tunguska, vagy hogy a mostani kritika alanyánál maradjunk, a Djatlov-hágó. A 10 -végül csak 9- fős hegymászócsoportot rendkívűl bizarr állapotban találták meg, néhányukat törött fejjel vagy bordával, de volt olyan is, akit kitépett nyelvvel. A hivatalos magyarázatok egyenesen nevetségesek, ezeknek többsége azt próbálja elhitetni, hogy a kilenc tapaszalt hegymászó a lehető legamatőrebb hibákat követte el a túra során. A Halálhegy felkínál nekünk egy alternatív megoldást, aminek ötletességéért szerintem már megérte elkészíteni ezt a filmet, de haladjunk szépen sorjában.

A film leginkább két műfajtársából merít sokat. Az egyik egyértelműen a Blair Witch Project, melynek a dokumentumfilmes nyomvonalát követi a Halálhegy. A történet szerint öt fiatal elhatározza, hogy elmennek az elhíresült incidens helyszínére, és utána járnak annak, hogy mi is történt ott valójában. Mindezt meg is akarják örökíteni, így hát a kézikamerás műfaj ismét szerepet fog kapni. Ez a módszer itt sokkal természetesebben működött mint hasonló horroroknál, ugyanis nem éreztem azt, hogy életszerűtlen az egész szituáció, hogy a kézikamera tényleg csak azért van a szereplőknél, mert a filmet muszáj így forgatni. A fiatalok effektíve egy stábot alkottak, ami miatt teljesen érthető volt az, hogy folyamat vonszolják maguk után a dögnehéz felszerelést. Emellett egy rövid kis mondattal az is megvolt magyarázva, hogy a csoport egyik tagja, Holly King miért vesz fel mindent az út során: "Nem akarom, hogy utánunk még egy Djatlov-incidensről kelljen beszélni.". Igen, rém egyszerű magyarázat, de pont elég volt ahhoz, hogy elfogadjam amiért a legnagyobb életveszély közepette is a kamera a legfontosabb.

A másik forrásként szolgáló film pedig nem volt más, mint a Chernobyl Diaries. Lehet, hogy itt a merítkezés már nem volt annyira tudatos, de a Halálhegy és az előbb említett film egyértelműen a horrorok új, modernebb irányvonalát képviselik. A történetvezetés kísértetiesen hasonló volt. Kezdődik a csoportunk bemutatásával, utána a helyiek "megismerkedésével", a helyszín megközeletísével, majd pedig a káosz is pontosan ugyanabban a tempóban kezd eluralkodni, mint Pripjaty-ban. A Halálhegy az utolsó fél óráig egész egyszerűen pofátlan. A történet önmagában rendkívűl unalmas, és az a néhány, minimális kreativitással belecsempészett szorongató hatás is kimerül abban, hogy hallunk valamit a távolból. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy én ahhoz a nézőcsoporthoz tartozok, akik szeretik az ehhez hasonló, kicsit vontatottabb, beleélős filmeket, ezért a Halálhegy alatt sem unatkoztam, de ez nem Harlinék érdeme.

Említettem, hogy a történet önmagában nagyon unalmas, de szerencsére -és valami hihetetlenül meglepő módon- a Halálhegy egy nagyon merész kerettörténetet talált ki az egész Djatlov-incidens mellé. Sajnos nehéz spoilerek nélkül leírnom ezt, de az utolsó fél óra szinte megállás nélkül okozta azokat a tipikus "mi a f**?!" pillanatokat, és ez talán pont annak köszönhető, hogy a film egy óráig szinte csak altatott. Én egyszerűen imádom az előre- és visszautalásokat, amikben a film is felvonultatott egyet- kettőt. Rögtön az elején egy helyi, az incidens idején önkéntesként segítő nő állítása szerint nem kilenc, hanem tizenegy holttestet találtak meg, amit viszont a kormány a lehető legnagyobb alapossággal eltussolt. Persze mi ezt akkor nem tudjuk hova tenni, viszont a film végén, már-már sci-fi-be illő magyarázat után minden homály eloszlik. Egyértelműen ez a váratlan elmélet menti meg a filmet a teljes bukástól, viszont ez sem volt tökéletes. Gondolom nem kell mondanom, hogy a film a low-budget, tehát alacsony költségvetésű kategóriába esik, ami a film végén lévő CGI effekteken meg is látszik, rendesen. Volt még itt pár kisebb-nagyobb hiba, de talán amit érdemes kiemelni, az az, hogy a film érezhetően az utolsó 20-30 percre gyorsul be, és ezáltal egy olyan műfaj kavalkádot kapunk a végén, hogy nem tudjuk hirtelen, féljünk, csodálkozzunk vagy a CGI által nyújtott látványon egész egyszerűen röhögjünk. Muszáj azonban ismételnem magamat, a film magyarázata a rejtélyre meglepően érdekes lett, és ami a legdurvább, hogy ezt még igyekeztek is alátámasztani más forrásokkal, mint pl. a USS Eldridge hajóval kapcsolatos titkok bevonásával. Kommentekben szívesen várom a film végével kapcsolatos véleményeket, elméleteket

Ahogy egy ilyen típusú filmnél az lenni szokott, színészi játék nem volt. A szereplők arcát ha húsz percenként láttuk egyszer -persze, ez azért túlzás-, az sem hagyhatott túl nagy nyomott bennünk. Zenék szintén nem voltak, de ez természetesen érthető a film dokumentarista jellege miatt. A gagyi CGI ellenére a filmben volt egy olyan jelenet, ami egész egyszerűen fantasztikus volt. Minimális spoiler, de túrázóinkra egyik pillanatról a másikra egy lavina gördült rájuk, aminek a kifogástalan vizuális megvalósítása mellé még a hangeffektek is borzasztóan jól sikerültek, magasan a film legemlékezetesebb jellenete volt.

Összeségében a Halálhegy: A Djatlov-rejtély egy jellegtelen, viszonylag unalmas, szinte semmi félelmet nem tartogató film lett, amit viszont megmentenek a főleg a finálében látott -szerintem- remek ötletek és azoknak tálalása, amik néhol talán egy kicsit szájbarágósak voltak. Elég nehéz a pontozás, mivel a film önmagában nem ér túl sokat, de az ötletességét mindenképpen díjazni kell. Ha anno a Chernobyl Diaries-re 7-et adtam, akkor szerintem a Halálhegy is megérdemli ugyanezt a számot. 7 pont, a 10-ből.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://film-mania.blog.hu/api/trackback/id/tr715165493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása