Nagyon ritkán van velem olyan, hogy egy-egy színész vagy színésznő olyannyira meg tud fogni, hogy csak az illető miatt nézzek meg egy filmet, azonban Mel Gibson-t én annyira zseniálisnak tartom, hogy a Börtönregény esetében ez volt a helyzet. Ami pedig még fontosabb, hogy Mel bácsit hosszú idő után ismét egy akció szerepben láthattuk, ami egy dél-amerikai börtönbe ad nekünk betekintést.

Nagyon szeretem az ilyen börtönös történeteket, szóval külön örültem, hogy Mel Gibson egy ilyen szerepet kapott meg. A történet szerint sofőrünk (Mel Gibson) - kinek nevét nem tudni - éppen az amerikai hatóságok elől menekült bankrablás miatt, azonban pechjére, már a határon túl, Mexikó területén kapták el, ezért a törvény szerint ott kaphatja meg új otthonát, a hírhedt dél-amerikai börtönök egyikét. Ekkor kezdetét veszi a túlélés a börtön-városban, és szerintem nem nagy spoiler ha azt mondom, hogy ez főhüsönknek elég jól megy, a legnagyobbakra emlékeztető hidegvérrel oldja meg a helyzeteket. Persze van, ami neki sem teljesen gyerekjáték, ugyanis ahogy mint minden hasonló börtönben, itt is jelen van a korrupció, ugyanis az egyik fejesnek egy új májra van szüksége, az illető vércsoportja pedig csak egy, a börtönben élő gyermekével egyezik, akivel véletlenül pont összehaverkodik főhősünk. Innentől kezdve minden a feje tetejére áll, a továbbiákban viszont már spoilereznem kéne, szóval a történetről tömören ennyit.

A sztori egyszerű de nagyszerű, viszont a filmet egyértelműen a hangulata és a fantasztikusan, és megkockáztatom maximális élethűséggel ábrázolt mexikói börtön atmoszférája emeli ki a középszerű kategóriából. Végig azt érezhetjük, hogy mi is az események középpontjában vagyunk, és egyre többet fogunk megtudni erről a teljesen más világról. Egyébként lenne egy személyes megjegyzésem ehhez a börtön élethez, de szerintem eléggé elszomorító, hogy sokkal jobban élnek ott a helyi nagykutyák, mint néhány polgártársunk, az állítólagos szabad világban. Elgondolkodtató.

A "Börtönregény" leginkább a merészségével fokozza a hangulatot. Pár jelenetnél, komolyan mondom, inkább már oda sem mertem nézni, mert olyan természetességgel kapkodták le egy fogóval az emberek lábujjait, hogy néha tényleg azt hittem, hogy teljesen más műfajű filmet nézek. Emellett volt még egy rész, amit én bátran beletennék minden idők egyik legkegyetlenebb mészárlás jelenetei közé. Kevés film tud elborzasztani, de a Börtönregény alatt jó párszor volt az, hogy enyhén szólva sem volt jó kedvem. Manapság egyre gyakrabban kell rájönnöm arra, hogy Hollywood egyre merészebb dolgokat már mutatni a filmekben, és bevallom, nekem ez tetszik. A valóság is kegyetlen, a filmek is legyenek azok a kellő helyen.

A színészi játék teljesen korrekt volt, igazából csak Gibson-ra hárult igazi szerep, ami számomra teljesen meglepő volt, hogy az öreg motoros még most is tud irdatlan bad-ass lennI! Annyira hihetően játszotta el ezt az all-rounder rossz fiút, hogy már-már a nem rég megjelent Max Payne 3-ra és szereplőjére hajazott mind Mel, mind az egész film. Ha valaki esetleg nem lenne otthon a videójátékok világában, annak csak annyit mondok, hogy ez mindenképp pozitívum. Persze, Mel Gibson nem vihette el egyedül az egész filmet. Számomra hihetetlen, hogy ilyen filmekhez, mindig sikerül találni egy teljesen ismeretlen kissrácot, aki jó pár hollywood-i sztárt megszégyenítően játsza el szerepét. Esetükben a már említett ritka vértípusú, zűrös srácról van szó akit Kevin Hernandez alakít. Nem nagyon ismerem a fiút, de nekem valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem is igazán színészkedett, hanem csak magát adta. Persze, lehet hogy egy teljesen kultúrált srácról van szó, akkor viszont hatalmas tehetség.

A sok pozitívum ellenére a Börtönregény nem volt egy kimagasló film, amennyire jól indult, szerintem annyira lett sablonosan vége. Teljesen kiszámíthatóvá vált az egész, és akármennyire is akarták elérni Adrian Grunberg-ék, hogy megismerjük a főhőst, szerintem olyannyira nem sikerült, persze a titokzatosság nem feltétlen probléma, csak számomra nem volt túl reális, hogy egy elvileg "pitiáner bankrabló" mégis hogy volt képes túl járni kb. 300 ember eszén. Az előzmény megismerését egyébként narrációval próbálták meg elérni, amik nagyon hangulatos voltak, viszont a film vége felé egyre kevesebb volt belőlük. A Pókembernél kiemeltem a szinkront, hogy mennyire jó volt, itt kiemelném a feliratot, hogy mennyire szar volt. Jó, kicsit túlzok, de a káromkodások egyszerűen nevetségesen voltak lefordítva, néha már fel is röhögtem, én ilyet még tényleg nem láttam. Abban is biztos vagyok, hogy volt jó pár félrefordítás, szóval szerintem aki tud angolul, az inkább a fülére hallgasson, mintsem a szemére, ahogy azt én is tettem néha. (Vicces, hogy a film jelentős része spanyolul szólal meg, de mégis ezt kellett tanácsolnom.) Visszatérve, a Börtönregény nagyon eredetin és pörgősen indult, viszont a film végére szerintem egy kicsit leeresztett, habár ott is volt pár jellegzetes jelenet, pl. az ominózus Clint Eastwoodos (aki látta a filmet, az érteni fogja). Hát az valami hatalmas volt!

Mel Gibson visszatért, és szerintem leginkább erre volt jó a Börtönregény. Többet nem igazán lehet mondani a filmről, egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlott, bőven eléri azt a szintet, amit a mai akcióhősök alkotásai felállítanak. 7,5 pont, a 10-ből.

Török Tamás

(Off: Hamarosan elkészül a MovieHeads podcast új adása, szóval akit érdekel (érdekeljen!) az a napokban mindenképpen látogassa a blogot!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.