2012.03.31. 22:37
Silent Hill - A halott város (2006) - Kritika
1999, a japán Konami játékfejlesztő vállalat valami olyan forradalmi élményt, brandet indított el ekkor, ami még a mai napig is hozza a pénzt nekik, nagyrészt nem véletlenül. Az én "gamer" pályafutásomban is az első játékok között volt a fantasztikus, PS1-re kiadott Silent Hill, ami kb. minden játékosra a frászt hozta, főleg hihetetlen hangulatával.
7 évvel később Christophe Gans ezt az élményt a vászonra vitte át, és igen, szerintem minden idők talán legjobb játékadaptációjáról fogunk most beszélni. Silent Hill.
A történet szinte hajszál pontosan megegyezik a játékéval, azonban van egy hatalmas változás a filmben. Az eredetileg férfi főszereplőt itt lecserélték egy édesanyára, Rose-ra, akit Radha Mitchell alakít. És ez egy eszméletlen jó döntés volt, de erről majd később bővebben. A történet arról szól, hogy Sharon da Silva (Jodelle Ferland) folyamatosan egy városról álmodik, Silent Hill-ről (na, kit leptem meg?), és mivel szülei örökbe fogadták, sejtik, hogy a nyugat-virginai szellemváros Sharon szülővárosa, így édesanyja mindent félretéve elindul lányával, hogy végetvessen a lidércnyomásnak. Csakhogy egy még nagyobba csöppenek. Sharon eltűnik, és közben egyre többet tudunk meg egy 30 évvel, még a silent hill-i tűzvész előtt élt kislányról, Alessáról. Eközben Rose férje, Christopher (Sean Bean) nagy erőkkel keresi eltűnt feleségét és lányát, s próbálja kideríteni, hogy mégis mi zajlott 30 évvel ezelőtt Silent Hill-ben. Innentől egy olyan szinten zseniálisan felépített történet kibontakozása veszi kezdetét, amit látni kell!
"...Mother is God in the eyes of a child. "
A rendező, Christophe Gans fantasztikus munkát végzett, hű maradt a játékhoz, és sikerült megőriznie annak nyomasztó hangulatát annak ellenére, hogy véghez vitt pár változtatást. Említettem, hogy a nőre lecserélt főszereplő jó döntés volt, méghozzá azért, mert sokkal hihetőbb lett az egész. Tényleg átérezzük, ahogy a kétségbeesett anya küzd lányáért, és ezalatt Rose is olyannyira megerősödik, hogy a film végére én már komolyan beleszerettem. És ez a zsenialitás minden karakternél megvolt, ugyanis a szereplő-casting hibátlan volt. Főleg Jodelle Ferlandet emelném ki, aki ekkor még csak 9 éves volt, viszont az ördögi Alessa kiskori énjét olyan szintű beleéléssel és hitelességgel játszotta el, hogy már csak ezért érdemes volt megnézni ezt a filmet. A tehetséges elég visszafogott jelző erre a lányra.
Itt van még a rendőrnő is, aki igen komoly segítséget fog nyújtani Rose-nak, Cybil Bennett, akit Laurie Holden alakított. Ugyanaz vonatkozik rá is, mint amit eddig mondtam. Remek karakter, hibátlan alakítás.
Szóval igen, jobb szereplőgárdát nem tudnék elképzelni a filmhez, mindenki a maximumot hozta, hitelesen.
A film DVD mellékletén volt egy werk-film, "Hogyan készült?" módra. És az a profizmus, ami a Silent Hill forgatásán zajlott, elképesztő. Az összes stábtag érdeme, hogy a film olyan jó lett, amilyen. Minden egyes helyszínt külön-külön alakították ki, és összesen 100 különbözőt sikerült megalkotniuk, ami kb. 4 horrorfilmre elegendő lenne. A lényeket sem animálták ám, a maszkosok és sminkesek olyan precizítással keltették életre az alapból élettelen anyagokat, amit el sem hittem. És talán ez adta meg a filmnek azt a hitelességet, amiért annyira tetszett nekem, mert szinte minden, amit a képernyőn láttunk, valós volt. Szóval én a film mellett ezt a kis werk-filmet is ajánlom megnézésre, mert 15 perc erejéig mi is átérezhetjük, hogy mi zajlik egy ilyen forgatáson. A zenét -mint ahogy a játékokban is- Akira Yamaoka biztosította, a magához hű színvonallal.
A film hangulatát a játékból átvett nyomasztóság jellemzi, azonban itt jóval brutálisabb és groteszkebb a képvilág, viszont én ennek ellenére sem nevezném horrornak a Silent Hillt. Sokkal inkább egy pszichológiai film, durvább elemekkel. Ugyanis Alessa története nagyon megható és elgondolkodtató, és ennek köszönheti egyébként a Silent Hill, hogy nem lesz egy "tucat-horror".
"When you're hurt and scared for so long, your fear and pain turn to hate, and the hate starts to change the world."
Igazából nagyobb negatívumot nem tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, bár rám elég nagy benyomást tett a Silent Hill, ez látszik az írásomból is, de azért azt el kell mondanom, hogy nem egy világmegváltó film, viszont a horror filmek között egy új műfajt teremtett meg. Főként azoknak ajánlom a filmet, akik szerették/szeretik a játékot is, de ettől függetlenül előismeret nélkül is simán megérthető a történet, viszont csak olyanok nézzék meg, akik szeretnek elgondolkodni egy filmen, és nem csak a látványra mennek, ami egyébként itt teljesen megállja a helyét. Egy nagyon erős 8-ast adnék, és megköszönném Gans úrnak, hogy kellőképpen tisztelgett a játék előtt, a Konami elégedett lehet!
Török Tamás
2 komment
Címkék: horror 2006 város mitchell halott hill laurie sean bean holden silent radha jodelle ferland
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.04.01. 18:46:17
A filmről körülbelül egyezik a véleményünk. A hangulata eszméletlen jó. A játékkal nem tudom összehasonlítani, mert azt sosem próbáltam. Az éjszakai ipari díszlet nagyon tetszett. Egyetlen bajom volt a filmmel, méghozzá az, hogy gyakran vált vontatottá. Nyilván nem egy akciófilmről beszélünk, de egyszer-kétszer lehetett volna kissé pörgősebb és eseménydúsabb.
8 pontos nálam is.
Utolsó kommentek