Új rovatom célja nem más, minthogy rövidebb véleménykifejtésekkel szolgáljon azokról a filmekről, amiket habár moziban láttam, mégsem kerültek sorra egy-egy hosszabb kritikai erejéig. Az első két alany a kritikusok között többnyire osztatlan sikert aratott, én azonban nem tartom egyiket sem korszakalkotó filmnek, mint ahogy azt sokan hangsúlyozták. 

Felhőatlasz

Szinte soha nem tapasztaltam még akkora felhajtást film körül, mint a Felhőatlasz esetében, így az elvárásaim igen nagyok voltak. Lehet, hogy ez okozta nálam a film vesztét, annak ellenére, hogy az azonos című könyv történetét a film fantasztikusan vitte át a vászonra. Párhuzamosan fogjuk követni különböző személyek, más-más időben történő, egymástól eleinte teljesen elkülönülő történeteit, melyeket közvetlenül egyetlen dal köt össze, a Felhőatlasz-sextett. A Wachowsky testvérek hibátlanul kapcsolták össze ezeket a "meséket", és ez főként azért volt nagy feladat, mivel minden történet más-más műfajban elevenedik meg. A sci-fi, krimi, vígjáték, szerelmi történetek és kalandfilmek kedvelői egyaránt megfogják találni a maguk számára szimpatikus történetet. Számomra ezek a párhuzamosan futó szálak mentették meg a Felhőatlaszt a teljes bukástól. Na meg a színészek...

A több tucatnyi karaktert gyakorlatilag mindössze nyolc színész kelti életre, néha ijesztő hiteleséggel. Tom Hanks, Halle Berry és Hugo Weaving, meg persze a többiek egyaránt magabiztos teljesítményt nyújtották, nem volt olyan, hogy az egyik színészi performansz elnyomta volna a másikat, teljes volt az összhang. Itt jön képbe a film lenyűgöző látványvilága, amihez olyan sminkelési tudomány társult, ami felvonultatja azokat a módszereket, melyekkel egy fekete nőből fehéret, vagy egy ázsiaiból európait varázsulhatunk, utána mindezt oda-vissza. Elképesztő, tényleg.

Az elmondottakból leszűrhető, hogy a film nem a technikai részén bukott meg, hanem azon, amit talán a Felhőatlasz legerősebb pontjának mondtak: magán a történeten és annak mondanivalóján. A film tipikus esete annak, mikor túl sokat akartak markolni, végül azonban semmi nem maradt abban a bizonyos tenyérben. Én odáig vagyok az elgondolkodtató, művészibb filmekért, de a Felhőatlasz számomra hihetetlenül giccses és kusza volt. Egészen a film végéig gyakorlatilag hat különböző történetet kellett fejben tartanom, mivel tudtam, hogy ezek a befejezés során fognak összeérni, de nálam várt katarzis ennyire még nem maradt el. Lehet, hogy sokaknak a lelkébe tiprok, de nálam a Felhőatlasz fináléja kb. semmilyen érzelmet nem váltott ki. A film után sokáig hitegettem magammal, hogy lehet, elsőre nem értettem meg a filmet, de utána egyre jobban tisztázódott bennem, hogy igenis megértettem, de én nem tartottam őszintének a filmet. Leginkább egy sütihez tudnám hasonlítani a filmet, amit a Wachowsky cukrászok elképesztően szépre sütöttek, viszont miután megkóstolom, rá kell jöjjek, hogy belül valójában nincs semmi különleges. Tény, hogy a Felhőatlasznak van mondanivalója, viszont szerintem ezek olyan dolgok, amikre élete során már mindenki gondolt legalább egyszer, emiatt nem fog bennünk semmit sem felébreszteni. Úgy gondolom, hogy ez a film egy tökéletes kezdés annak, aki úgy határoz, hogy mától filozófikusabb filmeteket fog nézni, viszont a műfaj nagyjai közé nálam még jóindulattal sem sorolható.  (A sextett tényleg varázslatos volt.)

Pi élete

Azért gondoltam, hogy a Pi élete lesz a másik film a rovat első részében, mivel stílusában és hangulatában hasonlít a Felhőatlaszra, függetlenül attól, hogy a két alkotás valójában semmiben nem egyezik. Történetünk főhőse Pi Patel, aki egy, a világra igen nyitott kisfiú. Szabadideje nagy részét szülei állatkertjében tölti, ahol többek között azt is elhatározza, hogy kis túlzással a világ összes létező vallását felveszi. Ám egy nap Pi szülei az egész állatkertet felpakolják egy hajóra, hogy új életet kezdhessenek a világ egy másik pontján. Ám beüt a baj, a hajó egy hatalmas vihar martaléka lesz, amit végül csak Pi él túl és néhány állat, köztük az állatkert tigrise, Richard Parker. Mozgásterük mindössze egy kis csónak lesz a végtelen tenger felszínén.

Köztudott, hogy a Pi élete 4 Oscart nyert, egyiket a film vizuális effektjeiért. Ha valaki kételkedik e döntés jogosságában, akkor nézze meg a vihar jelenetet. Egészen elképesztő volt az a látvány, amit a Pi életet nyújtott 127 percig, ami annak fényében nagy teljesítmény, hogy a film végig CGI tenger közepén játszódott. Szóval ismét előre leszögezném, hogy egy technikailag hibátlan filmről beszélünk, a látvány, a zenék, a rendezés mind-mind megadták a szabad utat egy lélegzetelállító történetnek és csattanónak. Többé kevésbé ezek teljesültek is.

Mennyi története lehet egy hajótörésről szóló filmnek? Elvileg nem sok, mindössze a túlélés. Ám erre cáfoltak már rá néhányan, emlékezzünk csak vissza Robert "Visszaajövőbe" Zemeckis Számkivetett c. filmjére. A Pi élete, mint cím utal arra, hogy a történet gyakorlatilag is mesélve van, tehát Pi egy -ha jól emlékszem- író számára meséli el élete történetét. Ezt azért említettem meg, mert ez egy nagyon fontos eleme lesz a befejezésnek. Visszatérve, a film egyáltalán nem unalmas, véleményem szerint a maximum ki lett hozva a szintén azonos című regényből. A tengeren töltött idő során számos érdekes helyzettel kell majd szembe néznie Pi-nek, az egyik lefontosabb talán az, hogy hogyan szelídítse meg a tigrist, Richard Parkert. 

Pi-t a filmben Suraj Sharma alakítja. Öhm, tegye fel a kezét aki hallota már legalább egyszer a srác nevét a film előtt. Ha bárki is feltette, akkor az hazudik, vagy csak végtelenül tájékozott, ugyanis a Pi élete volt a fiú legelső szerepe, tehát szó szerint a mélyvízbe dobták Surajt. Gyakorlatilag neki kellett vinnie a hátán az egész filmet, ami többé kevésbé sikerült is. A srác néha annyi érzelmet akart átadni, hogy olykor nem tudta eldönteni, hogy most mégis melyik lenne a legodaillőbb, ám ettől függetlenül nagyon korrekt volt ez első szerepnek. Egyébként egészen elképesztő, hogy az indiaiak mennyire tehetségesek filmezés terén, legalábbis én imádom őket.

Nem igazán lehet többet mondani a film cselekményéről, ugyanis nagyon lassú az egész, ami az alapkoncepciót figyelembe véve teljesen érthető. A kritikus pont a befejezés volt. Ang Lee nagyon higgadt volt, ugyanis a Pi élete egészen az utolsó momentumig kb. ugyanazt váltotta ki belőlem, mint a Felhőatlasz, semmit. Ám az az utolsó kis pillanat, amikor a film rendkívűl lazán adta a tudtunkra, hogy az, amit mi végig néztünk a film során, az egy hihetetlen komoly dráma. SPOILER: történetesen arról van szó, hogy miután Pi kalandja véget ért a tengeren, partot ért és megtalálták, kihallgatták őt, mint a hajótörés egyedüli túlélőjét. Pi szépen elmeséli a történetét, amit természetesen nem hisznek el neki. Azonban muszáj valamilyen magyarázatot adni az emberek számára, így jöhet egy másik történet, ami már messze nem annyira meseszerű. Pi csónakjával eleinte a tigrissel, egy zebrával, egy orangutánnal és egy hiénával osztozik. A hiéna azonban sokallja ezt a létszámot, így szép lassan végez a zebrával majd az orángutánnal. Pi ezt nem tűrte, így megölte a hiénát. Az alternatív történet azonban nem így szólt. A hiéna a hajó gusztustalan, gyűlölködő szakácsa aki megölte a zebrát, a hajó egyik japán matrózát. Ám az orangutánnak sem kegyelmezett, aki nem volt más, mint Pi édesanyja. Pi nem tudta elviselni anyja halálának látványát, így tigris módjára megölte a szakácsot... Pi maga volt Richard Parker, a tigris. A film során Pi nem egy ragadozóval, hanem önmagával küzdött, hol ellenségként, hol barátként. Miután Pi elmesélte az igaz történetet a nyomozók számára, akik olyannyira ledöbbentek, hogy végül a mesebeli változat lett a hivatalos verzió. SPOILER VÉGE Így lett a Pi élete egyszerre egy drámaian fájdalmas és mesésen szép történet. Egy sokkal egyszerűbb film, mint a Felhőatlasz, de nálam részben pont emiatt is ért sokkal inkább célba, és emlékszem még most is a film minden egyes percére.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.