2012.01.08. 16:44
Személyes "leg"-ek
Ebben a bejegyzésben a számomra legmeghatározóbb filmekről szeretnék beszélni, kategóriákra bontva, spoilerek nélkül. A bejegyzés folyamatosan frissül az elkövetkezendő napokban.
Kattints a továbbra, és máris meglátod! :)
Először a pozitív élményeket nyújtó filmekről szeretnék beszélni, így kezdeném gyermekkorom legmeghatározóbb trilógiájával, amit még ma is a filmtörténelem etalonjának tekintek:
Vissza, a jövőbe!
Igen, ha én meghallom ezt a 3 szót, rögtön extázisba esek, mert egyszerűen ehhez hasonló alkotást én nem ismerek.
1985-ben jött ki az első része ennek a fantasztikus trilógiája, és a mai napig százezrek rajonganak ezért a filmért, többek között jómagam is. Igazából nem szeretném elnyújtani ezt a jellemzést, mert annyi mindent tudnék mondani erről a filmről… a rendezési munka tökéletes, a színészek és karakterek kiválóak, a történet zseniális, a hangulat fenomenális és a speciális effektek még mai szemmel nézve is megállják a helyüket. Jelenleg az asztalom felett is egy 20 éves poszter díszeleg, és nem kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok rá. Ez a film meghatározta a gyermekkoromat, és a mostani életemet is, főleg filmek szempontjából. Egyszerűen tökéletes ez a trilógia, egyértelműen a kedvenc filmjeim!
Most jöjjön pedig a legnagyobb mozi-élményem:
Eredet
Talán ez volt az első film, ami azt a „húbazdmeg!” hatást váltotta ki nálam, miután kijöttem a moziból. Egyszerűen levegőt nem mertem venni a vetítés alatt, annyira magával ragadott a történet, és emellett még elképesztően izgalmas volt az egész film, végig. Christopher Nolan alaposan odatette, hibátlan volt a film minden jelenete. És végre, nem egy tucat-mozi, ugyanis itt nem lehetett kikapcsolni az agyat, mert keményen szükség volt rá. Nolan annyira ésszerűen és egyben érdekesen mutatja meg az álmok világát, hogy a film hatására kezdtem el foglalkozni komolyabban ezzel a témával (álmok), és teljesen megérte, mert nagyon érdekes dolog. De a filmhez visszatérve, Hans Zimmer az amúgy is irdatlan izgalmas filmet, zenéivel isteni magasságokba emelte. Miután megnéztem a filmet, még napokig gondolkodtam rajta, mert akkora nyomott hagyott bennem, és ez nem kis teljesítmény. Le a kalappal az egész stáb előtt!
Most egy kicsit kevésbé boldog vizekre hajózunk, ugyanis a számomra legnagyobb lelki terrort okozó film következik:
Élve eltemetve (Buried)
Nem szeretnék sokat beszélni erről a filmről, mert egyszerűen ezt látni kell. Nem tudom átadni azt, hogy miért érdemelte ki nálam ezt a címet. A film története röviden:
„Paul Conroy (Ryan Reynolds) egy sötét zárt koporsóban ébred fel. Nem tudja mire vélni a dolgot, de néhány másodperc után rá kell eszmélni, hogy élve eltemették. Nincs nála más, csak egy öngyújtó, és egy mobiltelefon. Halovány emlékei vannak arról, hogy hogyan, és miért történhetett ez vele. Mindenesetre azt biztosan tudja, hogy mindennek köze van ahhoz, hogy Irakban dolgozik teherautósofőrként. Elrablói a mobiltelefonon tartják a kapcsolatot Paul-lal, amit ők tettek mellé a koporsóba, ő pedig (mivel nem tudja kifizetni a váltságdíjat) kétségbeesve próbál segítséget kérni…”
Igen, ahogy sejthető, a film végig egy koporsóban játszódik, és végigkövethetjük Paul kétségbeesett kiszabadulásai próbálkozásait… a film vége volt az, ami nálam 1 hetes depressziót okozott, mert annyira meghökkentett az egész… mindenre számítottam, csak arra nem. Mondanám azt, hogy mindenki nézze meg, de nem fogom, mert ehhez elég komoly lelki erő kell, és ezt nem csak mondom. Tényleg, itt indokoltnak érezném a 18-as korhatárt is. Mellesleg Ryan Reynolds zseniálisan alakított a filmben.
Ha már a depresszió, akkor következzenek (nem véletlen a többes szám) a számomra legmeghatóbb filmek:
Hachiko; Bridge to Terabithia; Seven Pounds
Igen, ez az a 3 film, ami elérte nálam, hogy igazán meghatódjak.
"Hachiko - A leghűségesebb barát" egy igaz történetet mesél el, mely egy kutya és egy ember kapcsolatát mutatja be, nem akármilyen módon. Jan A.P. Kaczmarek zenei aláfestése annyira meghatóvá, és elgondolkodtatóvá teszi, a már alapból könnyfacsaró történetet, hogy nálam tényleg az egyik legmeghatóbb film címet érdemelte ki.
A "Bridge to Terabithia" c. alkotás szintén egy ilyen kapcsolatot mutat be, csak itt éppen fiú és lány között, akik mindaddig magányosak voltak, míg meg nem ismerték egymást. A filmnek van egy mesebeli hangulata, és szerintem nagyon sok néző magára fog ismerni. A film egy érzelmi hullámvasút, az első 20 percben ismerjük meg a szereplőket, családjaikat. Ezután szemtanúi lehetünk annak, hogy hogyan alakul ki a két 14-15 éves gyerek egy nem mindennapi kapcsolat. Ezt követően viszont egy olyan dolog történik, amire senki sem számíthatott. A film kedves, szép, elgondolkodtató, tanulságos és egyben szomorú is. Mindenkinek ajánlom!
A Seven Pounds, magyar fordításban "Hét Élet" c. film szerintem Will Smith egyik legnagyobb alakítása volt. A film röviden arról szól, hogy a főkarakter, Ben hibája miatt, egy autóbalesetben 7 ember, azaz 7 élet tönkremegy, más-más okokból. A balesetben Ben felesége is életét vesztette, a férfi azonban "sértetlenül" megúszta. Innentől Ben visszakarja szolgáltatni azokat a dolgokat, amiket "elvett" másoktól, így javítva kí bűnét. Ezután színre lép Emily, a kedves, azonban szívelégtelenségben (?) szenvedő lány, aki alaposan felforgatja Ben terveit. Mindenidők egyik legszebb, és legsokat mondóbb szerelmi története látható ebben a filmben, a vége pedig...
To be continued!
Török Tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.01.08. 21:01:52
Blade468 · http://film-mania.blog.hu/ 2012.01.08. 22:28:57
Utolsó kommentek