2012.08.23. 20:52
Filmes hármas: Apa ég! - Merida, a bátor - Ted (2012) - Vélemény
Úgy gondoltam, hogy a címben szereplő három filmről nem is az, hogy lehetetlen, de teljesen felesleges lenne három különböző kritikát írni. A továbbiákban majd rájöttök, hogy miért gondolom ezt, viszont azt most leszögezném, hogy sokkal inkább véleményt fogtok tőlem hallani, mintsem kritikát. Az is lehet, hogy a továbbiakban egyre több kritika lesz, mert egyszerűen nem lehet minden mozifilmről teljes értékű írást készíteni, én pedig nem szeretnék hanyag módon, "csak hogy legyen valami" alapon összedobni valamit. Plusz bevallom, nem is mindegyik film érdemli meg, hogy annyira foglalkozzanak vele. Szóval, kezdjük az Apa ég!-el, ahol nem is a filmet, hanem sokkal inkább a vígjátékokról manapság kialakult véleményemet fogom megosztani veletek, szóval ez a poszt talán sokkal inkább fog hasonlítani egy klasszikus blog posztjához. :)
Apa ég! (That's my boy!)
Egyre inkább érzem azt, sőt, már nem is érzem, hanem tudom, hogy az amerikai közönség miatt egyre inkább terjednek el a "Testcsere", "Rossz tanár" és jelen esetükben az "Apa ég!" típusú, komédiának nevezett valamik. Egyszerűen nem értem, hogy mi változott meg az elmúlt években. Régen olyan vígjátékok születtek, amik anélkül is nevetettek, szinte anélkül, hogy akarták volna. Ezen kívűl voltak a családi vígjátékok is, amiket még akár tizedjére is szívesen néz meg az ember, mert volt bennük egy megmagyarázhatatlan báj. Nem fogok példákat felhozni, mert szerintem mindenki betudja ide helyettesíteni a saját filmjét az előbbi jelzők segítségével. Voltak azok a komédiák, amik már-már inkább drámába csaptak át, amellett hogy eleinte igazán viccesek voltak, és a film végére tényleg azt érezhettük, hogy kaptunk valamit. Most viszont felhoznék egy példát, egy példát mostani filmünk főszereplőjének "munkásságai" közül, amikor Adam Sandler még nem trágyának IS nehezen nevezhető filmekben szerepelt. A "Távkapcs" szerintem a modern világ egyik legnagyobb gyöngyszeme a vígjátékok között, ugyanis egyszerre volt vicces, egyedi és megható, de ami a legjobb az egészben, hogy valami olyat akart a nézőhöz eljuttatni, amit az ilyen Apa ég! szintű "filmek" soha az életben nem fognak tudni. Annak a filmnek még volt lelke, és véleményem szerint az amerikai film ipar nagyon rossz irányba halad a vígjátékok terén, mert ezek már csak tömeg termékek, mindegyik ugyanolyan: trágár, alpári, fantáziátlan és talán most jön a legrosszabb jelző: erőltetett. Igen, én is röhögtem néha a filmen, de végig az erőlködést éreztem, hogy igen, nekem itt most nevetnem KELL, mert a készítők azt mondták. Nem azért nevetek a filmen, mert hűdejó poénok vannak benne, hanem mert olyan sablonokat vonultat fel, amin a mindennapi életben is nevetek. Most akkor minek is nézzek ilyen filmeket, ha egy átlagos napon többet tudok röhögni?
Adam Sandler meg egyszerűen színésznek már nem nezvehető, régen olyan filmjei voltak mint "Az 50 első randi", az "Apafej" vagy a már előbb említett "Távkapcs". Azokban az időkben még a Happy Madison is tudott filmeket csinálni, de mostmár szégyen az egész. Ettől függetlenül, az Apa ég! mai mércéhez viszonyítva egy tűrhető, vagy inkább úgymondom hogy egy emészthető vígjáték. Az a vicces az egészben, hogy ez az elmúlt pár év egyik legjobb legkevésbé rossz Adam Sandler filmje, és ez mindent elmond... a filmet valahol az 5-ös és 6-os pont közé tudnám betenni, de ez egy igazi vígjátékhoz mérve nulla. Egyébként ahogy végignéztem a mellettem ülő "hölgyeken", talán lehet tényleg velem van a baj, mert ők tudták, hogy mit kell csinálni a film alatt: minden 5. percben a hülye telefonjukon buzulták a Facebookot. Igazából akkor értettem meg a film célközönségét.
Merida, a bátor (Brave)
A "Merida, a bátor" annyira jól esett az Apa ég! után, mint egy falat kenyér. Én rajongok a Pixar műveiért, és az tény, hogy a hercegnő jelölt kislányról, Merida-ról szóló alkotásuk nem a karrierjuk csúcspontja, attól függetlenül, én ezt is ugyanúgy imádtam. A látvány egyszerűen lenyűgőző volt, a skótos-vikinges hangulat nálam abszolút favorit, a gyermeteg, maximálisan sablonos történet pedig nem volt zavaró, ugyanis ezt a mesét gyerekeknek és olyan felnőtteknek szánták, akik elfelejtettek pár, nagyon jelentős dolgot az életben. Utálom, amikor olyanokat olvasok, hogy semmi tanulság nem volt a filmben, vagy jellegtelen volt. Nem igaz! A Merida egy bájos, kedves és elgondolkodtató kis filmecske volt, ami a tökéletes ellentétje azoknak a lelketlen vígjátékoknak. Inkább ezerszer egy Merida, mintsem kétszer egy Apa ég!. A mesét teljesen felesleges lenne pontozni, mert ezt vagy átérzi az ember, vagy nem. Mindenkinek ajánlom, kivéve azokat, akik olyan sztereotípiákkal rendelkeznek, hogy "jajj, ez dedós" vagy "hülyeség, már ezerszer láthattuk ezt...", bár erősen kétlem (legalábbis remélem), hogy ilyen emberek nem is olvassák a blogot.
Ted
Ted. Vígjáték. Amerikai. 2012-es. Jöhet a kérdése, vajon ezt is lehúzom? Nem. A Ted próbálkozott, több kevesebb sikerrel. Olyan poénok voltak a filmben, amik tényleg viccesek, mert egy-egy karakter, itt leginkább Ted-re épülve nevettették meg az embert azzal, hogy természetesek voltak. Ez hiányzik manapság sok filmből, a természetesség. Én imádom a helyzet- és jellemkomikumokat, ebben a filmben pedig volt ezekből bőven. Persze, itt is előfordultak a már-már sajnos megszokott alpári poénok, a trágár beszéd meg kb. annyira természetes volt, mint manapság az internet. De a Ted-ben volt kreatívitás, ami nagyban köszönhető a Family Guy atyjának, Seth MacFarlane-nek. Ami leginkább meglepett, hogy a Ted a felnőttes poénok ellenére még aranyos is volt. Az a maci egyszerűen fantasztikusan kivolt találva, nagyon ütött a karaktere, én akár még egy Ted filmet megtudnék nézni, örömmel. A cameok meg egyszerűen hatalmasak voltak, volt itt Flash Gordon-tól kezdve a meleg Ryan Reynoldson át, a magyar fordításnak köszönhetően egy Família Kft-s poénig is. A Ted talán még reményt jelent a mai vígjátékok számára, bár mindegyik legalább ilyen színvonalú lenne. 7,5 pont, a 10-ből.
Szóval ez lett volna az én összegzésem erről a három filmről, vagy inkább a véleményemről, a mai vígjáték kultúráról. Ha valaki esetleg nem ért velem egyet, azt is megértem, de az én véleményem megmásíthatatlan.
(A napokban fog jönni az "Emlékmás" kritikám is, amiben a film mellett szintén igyekezni fogok valami fontosabb dolgot is boncolgatni.)
Török Tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mick Kramer · www.youmustread.blog.hu 2012.08.24. 03:28:03
Utolsó kommentek