Egy újabb könyvadaptáció kerül górcső alá, ami egy rendkívűl érdekes marsi világ, és a hirtelen odacsöppenő főhősünk történetét meséli el. A mesélő pedig nem más, mint John Carter.

A történetről spoiler mentesen elég nehéz mesélni, szóval röviden: John Carter, egykori katona, az amerikai polgárhábórúból egy rejtélyes medál által a Marson -az ottani népek nyelvén Barsoom-on- találja magát, ahol azonnal megismerkedik a helyi "lakosokkal". John (Taylor Kitsch) Tars Tarkas-sal (Willem Dafoe) és Helium gyönyörű hercegnőjével, Dejah Toriss-szal (Lynn Collins), aki éppen egy nem túl előnyös egyezséget készül kötni Helium ellenségének vezetőjével. Innentől John is a háború részévé válik, és az ő feladatává válik, hogy eldöntse a háborút, egyszer, s mindenkorra.

A film azonban két szálat mutat, ugyanis Edgar Rice Burroughs (Daryl Sabara) (egyébként eredetileg Burroughs a "Mars Hercegnője"-nek az eredeti írója, ami a filmet ihlette) a film szerinti jelenben kap egy levelet, miszerint nagybátyja, John Carter elhunyt, és majd' mindenét ráhagyta, többek között naplóját, ami Barsoom-i kalandjairól szól. Ez a szál adja a film talán legnagyobb izgalmi faktorát és eredetiségét, ugyanis eszméletlen ütős a vége, amikor minden szál összeér, és hirtelen megértjük az addig lezajlott dolgokat. Szóval igen, annak ellenére, hogy a Barsoom-on történtek vannak előtérbe helyezve, Edgar szerepe nagyon fontos ahhoz, hogy a film valami marandó élményt is okozzon. Ugyanis a történet alapjáraton azért nem akkora eresztés -legalábbis a film alapján-, viszont a Barsoom-i kultúra eszméletlen jól van ábrázolva, egyes jeleneteknél már-már Star Wars-os utánérzésem volt.

A színészi játékot semmiképp sem mondanám kiemelkedőnek, bár ez inkább az alapjáraton elég sablonos karakterek miatt lehetett, ugyanis a földönkívűli Tars Tarkas-on kívűl szerintem minden karaktertípust láthattuk már pár filmben, és ez sajnos párszor rányomja a bélyegét egyes jelenetekre, ahol hiányzott az igazi karakteresség.

A látványvilág -annak ellenére, hogy a kopár Barsoom-on járunk- eszméletlen szép. Ehhez hozzájárulnak még a remek jelmezek, maszkok és sminkek, ami tényleg elhiteti velünk, hogy egy teljesen más kultúrába nyerünk bepillantást. Az effektekkel sem volt komolyabb probléma, bár John giga-ugrásai míg egy könyvben könnyedén, addig a mozivásznon kevésbé emészthetőek.
Azonban talán itt jön a film egyik legnagyobb negatívuma, hogy a 3D teljesen kihasználatlanul maradt. Oké, a látvány szép volt, viszont szerintem jóformán egy darab effekt, jelenet nem volt, ami miatt itt tényleg szükség volt a 3D-re. Pedig tényleg arra számítottam, hogy itt aztán über-brutál 3D-s effektek lesznek, de a "Rejtélyes sziget"-re ez valahogy sokkal inkább volt igaz. Sajnos ez csalódás volt, bár a látványvilághoz azért tényleg hozzátett, valamellyest.
A John Carter talán legnagyobb pozitívuma az, hogy pörgős, és nem hagyja lankadni a figyelmünket, amiben Michael Giacchino-nak is igen nagy szerepe van, ugyanis ismét sikerült összehoznia egy elég ütős soundtracket.

A film legerősebb pontját egyértelműen a finálé képezi, ami már tényleg a visszatartott levegővétel szintet súrolta. Nagyon ritkán van velem olyan, hogy jön egy csattanó, és nézek egy óriásit, utána még egy, majd még egy, majd nem az történik, hogy az egész egy erőltetettségbe csap át, hanem tényleg azt mondom, hogy: "hűb@zdmeg!". Szóval igen, talán a befejezés menti meg a filmet attól, hogy ne csak egy középszerű, felejthető alkotás legyen, hanem egy kicsit több.

A John Carterről nem nagyon lehet többet beszélni, mivel nem alkotott semmi marandót, de egyszer mindenképp érdemes megnézni. A Disney és Andrew Stanton egy korrekt alkotást hozott össze, ami félgőzzel is felűlmúlja a manapság elég nagy népszerűségnek örvendő "agy-kikapcsolós" filmeket. (Soha nem fogom megérteni, hogy mi a jó isten az az agy-kikapcsolás... pontosabban, hogy miért jó egy agyatlan, történet nélküli, csak a látványra menő, Michael Bay féle silányságot megnézni, de ízlések és pofonok...).
Szóval összeségében a John Carter egy kihagyható film, de ettól függetlenül én mindenkinek ajánlom, akinek van üres 2 órája, és akar egy kellemeset szórakozni, ha nem is mozin, de DVD-n keresztül. 7/10

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.