Suzanne Collins, amerikai írónő méltán híres sci-fi, fantasy könyvtrilógiájának első kötete került megfilmesítésre. Valyon Gary Ross rendező sikeresen vette a feladatot, és sikerült valami maradandót alkotnia? Az Éhezők Viadala.

A jövőben járunk, amikor Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete található. Minden évben, a körzetek felett felelős Kapitólium kiválaszt egy-egy 12 és 18 év közötti fiatalt minden egyes körzetből, akik egy TV-műsor keretein belűl élet-halál harcot vívva kell megnyerniük a versenyt. Azonban csak egy maradhat.

Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) húgával együtt él a 12-es körzetben, és szegénységük miatt így is mindennap az életben maradásért küzdenek. Azonban a 74. Éhezők Viadala alkalmával ez megváltozik, ugyanis Katniss húgát sorsolják ki a 12. körzet egyik versenyzőjének, amit a nővér nem hagyhatott, így önként jelentkezve ő fog indulni a versenyen, Peeta Mellark-kal (Josh Hutcherson) egyetemben. Azt viszont mindketten tudták, hogy ez a jelölés felér egy halálos ítélettel.

A sorsolástól kezdve együtt fogunk lélegezni a szereplőkkel, ugyanis mi is átfogjuk érezni, hogy milyen indulni egy olyan versenyen, ahol 24 versenyzőből csak 1 élheti túl. Katniss és Peeta nem szuper-hősök, hanem átlag emberek, és ettől lesznek olyan szerethetőek, hogy minden egyes jelenetben aggódunk miattuk. A film remekül alapozza meg a hangulatot a Viadalra, ugyanis végignézhetjük a versenyzők bemutatását a nagy közönségnek, az edzéseiket, s a mentorokkal és egymással való morális párbeszédeiket, amik egyaránt felkészítik a nézőt is a halálos versenyre. Ahogy kezdedét veszi a verseny, az én pulzusom együtt szökött a magasba Katnissével, ugyanis rögtön láthattuk, hogy milyen kegyetlen és vérremenő játék ez, ahol egyedül a túlélés a cél.

Most emelném ki, hogy Katniss karakterét eszméletlenül eltalálták. Végig látjuk rajta, hogy Ő tényleg egy sebezhető lány, aki viszont képes ölni is, csak hogy visszamehessen egyedül maradt húgához. A gyönyörű Jennifer Lawrence Katniss minden egyes érzelmét pazarul átadta, pontosan lehetett látni rajta, hogy mikor fél, vagy éppen mikor csillan fel számára újra a remény. Emellett tényleg maximálisan szerethető volt, és én nagyon riktán izgulok ennyire a főszereplőért egy film alatt, mint az Éhezők viadalán.
Körzet-társáról is ejtsünk pár szót. Josh Hutcherson az egyik kedvenc színészem, és itt is bizonyította hogy miért, habár az ő karaktere messze nem volt annyira összetett és magával ragadó, mint Jenniferé, de amit kellett, azt remekül eljátszotta.
A körzet többi versenyzője között kb. minden sablon-típust megtalálhatunk: az arrogáns, önelégült ficsúrtól kezdve, aki egész életében erre a versenyre készült, az ártatlan kislányon át a pszihopata csajig. Mondjuk túl gyakran nem láttuk őket, legalábbis beszélni nem, szóval egyáltalán nem volt zavaró ez a sablonosság.

"Hope. It is the only thing stronger than fear."

Nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy a filmben volt szerelmi szál. És meglepő, de valami eszméletlen jól sikerült. Az persze alap, hogy lazán odaverte az egész Twilight szériát a maga összesen 15 perces jeleneteivel, de annak ellenére volt hiteles az egész, hogy a film végén nem tudtuk, hogy vajon itt most tényleg volt-e szerelem... de nem akarok átmenni spoilerbe.

A modern világot is remekül ábrázolták a készítők, habár -és itt jön a film első negatívuma- nagyon keveset láttunk belőle, ugyanis a verseny alatt maximum 2-3-szor látjuk a külvilágot, beleértve a körzeteket is, ami édes kevés. Ugyanis engem érdekelt volna, hogy mit reagál a jónép a versenyzők bizonyos cselekedeteire.
Ebből adódóan van még egy negatívum, mivel kevesett láttunk a világból, nem nagyon érezhettők a gazdagok és szegények, pontosabban az éhezők közti kontrasztot. Szóval ezzel nem tudtam azonosulni, nem tudtam átérezni az éhezők nyomoruságos életét, ugyanis ez egyáltalán nem lett bemutatva, persze itt lehet hivatkozni a max. 2,5 órás mozikorlátra.

Hamár így áttértünk a negatívumokra, akkor elmondanám a -véleményem szerint- utolsót, mégpedig hogy a harcjelenteknél a kamera valami eszméletlen módon rángatott, emellett sokszor még sötét is volt, szóval szinte semmit nem lehetett látni belőlük, bár ez csak a közvetlen harcjelenekre vonatkozik, amiből annyira nem volt sok, szóval ez is megbocsátható.
A zene viszont nagyon jól sikerült, ahol feszültséget kellett kelteni ott feszültséget keltett, ahol pedig éppen a szusszanásnyi szünetet kellett érzékeltetni, ott érzékeltették.

A film emellett -pontosabban a könyv...- rengeteg morális kérdést feszeget, többek között az elnyomásról szólókat, vagy éppen azt, hogy a népszerűség érdekében csináljunk-e olyan dolgokat, amiket talán később megbánhatunk. Azonban ezeket a kérdéseket a film nagy többségben csak felteszi, majd válasz nélkül hagyja őket. Most vagy azért tették ezt, hogy magunk válaszoljuk-e meg, vagy talán a következő két részben (ami szerintem esélyes, hogy jön) majd megtudjuk. Meglátjuk.

Az előbb említett három hibán kívűl a film minden egyes része tökéletes. Nagyon rég élveztem már ennyire egy mozit, de az Éhezők viadalának sikerült elérnie, hogy lélegzetemet visszatartva nézzek pár jelenetet. De ami még nagyobb érdem, hogy a film minden másodpercét élveztem, és emellett ami még nagyon fontos, hogy elgondolkodtatott, és ezzel tuti, hogy nem vagyok egyedül, ugyanis az egyik kedves barátomra is ilyen hatással volt a film, mint rám. Szóval a kritika elején feltett kérdésre a válasz, miszerint képes-e Gary Ross filmje valami maradandót alkotni, a válasz egyértelműen igen. 

Szóval az Éhezők Viadala egy irdatlanul jól sikerült film, ami lazán megéri azt az 1200 Ft-t, és a jegy mellé még egy 25%-os kupont is kapunk, amit a Libri könyvesboltban válthatunk be, Suzanne Collins trilógiájának valamelyik tagjára. Én mostmár biztos, hogy beruházok mind három könyve, ugyanis még nem olvastam őket, így nem tudok választ adni arra a kérdésre, hogy a film, vagy a könyv volt-e a jobb (bár azért van egy tippem).
Én már most lazán kijelentem, hogy az év egyik, hanem a legjobb filmjéről beszélünk. A hiányosságok miatt én "csak" egy nagyon erős 9-est adnék a filmre, és biztos, hogy nem fogom megbánni ezt a magas pontszámot. Remélem 2-3 hónapon belűl már a DVD is a polcomon fog csücsülni. Várjuk a folytatást.

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.