Lassan vagy húsz perce gondolkodok azon, hogy hogyan indítsam el ezt a bejegyzést, mert gyakorlatilag a semmiről kéne egy definíciót írnom így bevezetésnek. A Föld után c. sci-fi-ben rögtön két Smith is szerepel, ahol -ahogy arra számítani lehetett- a fiatalabbikra fog ránehezedni az a teher, hogy vinni-e kell a filmet a hátán. Hát, az egy dolog, hogy Shyamalan nem könnyítette meg a dolgát, de egyenesen az év egyik, ha nem a legnagyobb csalódását hozta el nekünk. Ritkán nézek trailert, de akkor nagyon átvernek.

Miután az emberiség elhagyta egykori lakhelyét, a Földet, a védőrők, köztük Cypher Raige feladatává vált, hogy megvédjék az emberi fajt az új bolygón leselkedő veszélyek elől. Ezeket a veszélyeket hívjuk Ursaknak, akik kiszagolván a félelem által kibocsátott feromonokat cserkészik be áldozatukat. Cypher azonban nem fél, így könnyű szerrel végzi ki e borzalmas lényeket. Fia, Kitai legalább annyira tehetséges védőrnek bizonyul a kiképzéseken mint apja, a terepen viszont mindig leszerepel. A fiú azonban megkapja a bizonyítási lehetőséget, mikor apjával lezuhannak egy már régen lakhatatlanná minősített bolygó felszínére. A bolygó neve: Föld.

Basszus, a filmnek gyakorlatilag nincs története. A hivatalos weboldalon a háttérinformációknak, az ötletes megvalósításnak és a hangulatos zenének köszönhetően úgy tűnhet, mintha a film tartalmas lenne, de ennek a szöges ellentétje igazolódott be. A történet leegyszerűsítve annyi, hogy van egy legenda, annak egy fia, a fiú apja nyomdokaiba akar lépni, eddig nem sikerül neki, majd lezuhannak az akkorra "teljesen lakhatatlanná vált földre" (majd megindoklom az idézőjeleket), majd a srácnak egyedül, bár apja hangjával a fülében megkell szereznie egy, a zuhanás közben levált jeladót, mely a megmenekítésükhöz szükséges, e kaland közben pedig a fiú leküzdi minden eddigi félelmét, korrigálja hiányosságait, majd végül tökéletes védőr válik belőle. Fordulat egy darab nem lesz, de ezzel alapjáraton nem lenne baj, sok ilyen film van, ami sablonokra építkezik, de cserébe a körítés egyedi... kellene, hogy legyen. Mindegy, térjünk át a részletekre.

Tehát azon már túl vagyunk, hogy érdemleges történet nincs, mindössze egy váz. Oké. A trailerek kb. egy dologban nem hazudtak, mégpedig hogy Jaden Smith-re lesz ráépítve az egész film, ez lesz az ő dobbantója, míg apja a háttérben asszisztál. Ami valahol szomorú, hogy a Föld után egyetlen pozitívumja ez a srác. Jaden alapjáraton ugyanazokkal a mimikákkal, mozdulatokkal dolgozik, de egyes jelenetekben előjött a fiú tehetsége, és jó volt belegondolni, hogy ha elmúlnak a zseniális Will Smith idők, akkor talán ott van Jaden, aki viszi tovább apja munkásságát. Visszatérve, a srác a hátán vitte a filmet, ami persze természetes, mivel 90%-ban ő volt a vásznon. Ami miatt nagyon bosszús vagyok, hogy annak ellenére, hogy az alapkoncepció nekem nagyon átjött, még az is el lett cseszve. Kitai ruhája tele van szenzorokkal, melyeken keresztül a zuhanás során súlyosan megsérült apja mindent láthatott, hallhatott így szinte az egész film során elláthatta tanácsaival a kis kadétot. Nagyon nagy probléma, ha egy film minden pontjába bele lehet kötni, de sajnos ez itt teljesen így van, ugyanis az apa-fia kapcsolat csak nyomokban volt felfedezhető a filmben, ami azért szégyen, tekintve hogy két, ténylegesen apa-fia rokoni viszonyban álló emberről van szó. E kapcsolat hiánya miatt az amúgy ötletes koncepció is megbukott.

Az egész film egy dominóként dőlt el, ahol az első dominó az volt, hogy az a bizonyos kapcsolat hiányzott a történetből. Az egész arra vezethető vissza, hogy a párbeszédek rettenetesen bugyuták voltak. Sőt, inkább, -ami rosszabb- semmilyenek. Az egész film során mindössze egyetlen egy, azaz egy darab párbeszéd, inkább monológ volt aminél az agyműködésem pár percre visszakapcsolt normál üzemmódba. Ez volt az a bizonyos "Danger is real, fear is a choice" gondolat, amire tényleg csettintettem, mert egy tökéletes definíciót írtak a félelemre. Talán ez volt a film egyetlen momentuma, ami miatt nem bántam meg, hogy megnéztem. Ettől eltekintve azonban egy értelmesebb mondat nem hangzott el, ami rányomta a bélyegét a film komolyságára, és totál elvágta a két Smith-Raige közötti kémiát, amiben szerintem a Föld után veszte is keresendő.

A másik buktató a rendezés. Én viszonylag kedvelem Shyamalant, mind a stílusát s mint embert, a Jelek c. filmje személyes kedvencem, az az azonban egyszerűen elképesztő, hogy ennek az embernek mostanában mennyire nem megy bárminemű, a filmekkel kapcsolatos tevékenység. A Föld után dögunalom. Sajnos tényleg annyi történik, amennyit a történet sugall, semmi. Kitai halad előrefele a Földön a jeladó felé, közben pedig egy nagy madáron és a végső Ursan kívűl az égvilágon semmi nem történik. Persze, a srác egy elég nagy, ám annál sablonosabb jellemfejlődésen megy keresztül, aminek köszönhetően (lényegtelen spoiler következik) apja nyomdokaiba lép, leküzdi félelmét és ezzel együtt az ursat, majd hazamennek. Csodás. Vannak még próbálkozások egy párhuzamos történettel, ami flashback-ek keretében a fiú előéletét mutatják be, hogy miért is retteg annyira az ursaktól. Én egyenesen utálom a filmekben az efajta pillanatnyi visszatekintéseket, mert általában rosszul vannak megoldva, időzítve és egyszerűen kizökkentenek a filmből. Persze, ez a veszély itt nem állt fent, mivel nem volt miből kizökkenteni, de a filmhez sem adott hozzá semmit, azt leszámítva, hogy láthattuk Lenny Kravitz -amúgy igen szemrevaló- lányát. Sok mindent elárul, hogy valami ilyesmit kell kiemelnem pozitívum gyanánt. Ami a legszomorúbb az egészben, hogy nem értem, egy ilyen "rendezéshez" miért kellett Shyamalannak a nevét adnia, amikor ezt bőven megtudta volna oldalni az idősebbik Smith is. Főleg, hamár színészkedni gyakorlatilag nem színészkedett, bár egy ilyen szereppel nem is lehet mit kezdeni. 

A következő sorok leírása előtt leszögezném, hogy fenntartom a lehetőségét annak, hogy én vagyok a hülye, és csak ezért nem értettem a film szerintem legnagyobb, órdító bakiját. A Földet elvileg anno az emberek teljesen lakhatatlanná tették, ami valljuk be, egy elég valószínű jövőkép. Namármost, miután Raige-ék lezuhannak a bolygóra, pár perc alatt szembesülnünk kell azzal, hogy a Föld egyszerűen élőbb mint valaha. A látványvilág viszonylag jó volt, ennek köszönhetően láthatjuk, hogy a levegő minőségén kívűl annak a bolygónak az égvilágon semmi baja sincsen. A környezet gyönyörű, élő és lélegző, az állatvilág pedig habár agresszív, de sokoldalú. Nem vagyok tudós, de véleményem szerint a Föld bőven lakható volt, a levegő minőségének ellenére is, ami egy szippantással kiküszöbölhető volt, ahogy láthattuk a filmben.

Ha eddig nem láttad a trailert, akkor most mindenképp nézd meg, különösen figyelj a zenére. Ugyanis az előzetes betétdala a Deus Ex-Human Revolution c. videójátékból lett kölcsönözve. Annak a dalnak a minősége minimum a játék szintjén van, ami egyébként zseniális. A lényeg az, hogy a Deus Ex egyetlen száma többet ért, mint az egész film soundtrackje együttvéve. Ami elkeserítő, hogy a zenét James Newton Howard szerezte... számomra ez elég hihetetlen, de úgy látszik, hogy a film tökéletesen titkolja, hogy milyen stáb volt mögötte. Papíron olyan minőségi sci-fit kellett volna kapnunk, hogy az nem igaz, ennek ellenére még az idei Oblivion (Feledés) is lazán lekörözte a Föld utánt, annak ellenére, hogy a Tom Cruise sci-fi sem volt éppen az újító ötletek fellegvára. 

Nincs mese, a Föld után valahol a rossz és semmilyen jelzők között masírozik, a lényeg az, hogy a jótól fényévekre van. Nagyon nagy csalódás számomra, mert egy Smith név által fémjelzett filmtől többet várnék, mint ötlettelen történetet, bugyuta, semmitmondó párbeszédeket, jellegtelen karaktereket, unalmas cselekményt és egy teljesen súlytalan lezárást, amiről direkt nem beszéltem, mert egyszerűen nem lehet mit mondani róla. Jó eséllyel pályázik az év legrosszabb filmje címre. 4,5/10

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.