Nemrégiben egy petíció kapott szárnyra az internet egy kis szegletében, amiben pár, az enyémhez hasonló véleményen lévő sorstársam hangot ad kérésének, miszerint kérjük vissza a mozikba a feliratos filmeket. Az Aeonflux nevű blog egy remek kimutatást hozott össze, ami azt mutatja meg számszerűen, hogy hogyan szorulnak vissza évről-évre az eredeti nyelven, felirattal vetített filmek a nagyobb forgalmazóknál. A továbbiakban erről a témáról fogok egy kicsit részletesebben regélni, szóval akit érdekel ez a -véleményem szerint elég komoly- probléma, az kattintson a továbbra.

Michael Bay.. a rendező, kinek nevéről többnyire a méltatlanul híres Transformers széria jut először az emberek eszébe. A rendező, aki az Armageddonon kívűl vállalható filmet még nem készített. Most egy nem mindennapi, a történelembe örökre bevésett igaz történetet hozott el a mozikba, méghozzá szintén nem mindennapi módon. Igen, el kell ismernem, Bay a Pain and Gain-nel most nagyon odatette!

Még annak idején Bánhegyi Béla hatalmas meglepetésemre megkeresett engem egy akkor éppen készülőfélben lévő projektjével, az Interkozmosszal kapcsolatban, amelyben Szőke András főszerepet vállal. Egy kisebb szösszenet is helyet kapott akkor a blogon, ám a rendező úr ismét jelentkezett, konkrétan egy jó kis sajtóanyaggal. A továbbiakban ebből olvashattok pár részletet.

Nyár van, és attól függetlenül, hogy jönnek a filmek rendesen, valahogy annyira lehangol mindegyik, hogy a cikkekkel is hadilábon állok jelenleg. Nagyon jól álcázza magát az idei uborkaszezon, mert úgy tűnhet, mintha csak úgy szállingóznának a jobbnál jobb filmek a mozikba, valójában közel sem erről van szó. Négy cikk is sablonként ott lapul az admin felületemen, de valahogy annyira semleges az a néhány film, hogy semmi kedvem időt pazarolni rájuk. Azonban itt van a Byzantium, amit én már az első felröppent hírek óta tűkön ülve vártam. Nem hiába.

Végre! Lehet, hogy eljött számomra az a megváltás, amit a látványfilmek terén vártam. A Tűzgyűrű ugyanis tényleg nem szól másról, mint hatalmas robotok gigantikus szörnyekkel való csatájáról, és ennyi. Igen, csakhogy a film a már-már paródikus humorával, és magával a stílusával egyértelműen a tudtunkra adta, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát a Tűzgyűrű, egyszerűen két óráig szórakoztatni akar a maga sablonos módján, de teljes sikerrel!

A FilmMagazin júliusi számában először büszkélkedhetek három, általam szerzett cikkel! A nem rég mozikba került, véleményem szerint remekül sikerült vígjáték a Női szervek, és Martin Scorsese hatalmas klasszikusa, a Nagymenők mellett a blogon már olvasható Acélember kritikám is helyett kapott a magazinban. A srácok emellett a Tűzgyűrűt, Gru 2-t és a Magányos lovast is górcső alá vették, csak hogy pár nevet említsek. A szám mindenképp megér egy elolvasást, jó szórakozást hozzá! :)
(A saját cikkjeim hamarosan közvetlenül a blogon is olvashatóak lesznek.)
CineStar ajánló

Négy svindler másfél órán keresztül hülyét csinál egy FBI ügynökből. Ezt a sémát kellett Louis Leterriernek izgalmassá és érdekfeszítővé tennie, ami többé-kevésbé sikerült is. A fiatal rendező eddigi filmjei enyhén szólva sem okoztak maradandó élményt, ám a Szemfényvesztők egy viszonylag kellemes film volt, a finálé viszont belerondít az összképbe...

A szuperhősfilmek korszakát éljük, így adja magát, hogy Supe... az Acélembernek is lehetőséget kell adni, hogy egy Sötét Lovag trilógiához hasonló filmet kapjon. Christopher Nolan producerként vállalt szerepet, de úgy látszik, hogy Zack Snydernek még ő sem tudott segíteni a rendezést illetően. Vagy egyszerűen Superman karaktere ennyire használhatatlan lenne?

Új rovatom célja nem más, minthogy rövidebb véleménykifejtésekkel szolgáljon azokról a filmekről, amiket habár moziban láttam, mégsem kerültek sorra egy-egy hosszabb kritikai erejéig. Az első két alany a kritikusok között többnyire osztatlan sikert aratott, én azonban nem tartom egyiket sem korszakalkotó filmnek, mint ahogy azt sokan hangsúlyozták. 

Új hónap, így nem maradhat el az új FilmMagazin sem, ami ismét elég tartalmasra sikerült. Elég annyit mondanom, hogy hat oldalas Acélember, nulla %-os Movie 43 kritika, vagy a már megszokott módon általam írt kis merengés Tizenkét dühös emberrel. Emellett a Föld után kritikám is bekerült a magazinba. A lap bővebb ajánlókkal megtekinthető a CineStar részlegén, vagy ha ide kattintasz, akkor közvetlenül olvashatod a legújabb számot. Jó szórakozást hozzá!
(Ha a továbbra kattintasz egyszerüsítve megtekintheted a Tizenkét dühös emberről szóló cikkemet)

Lassan vagy húsz perce gondolkodok azon, hogy hogyan indítsam el ezt a bejegyzést, mert gyakorlatilag a semmiről kéne egy definíciót írnom így bevezetésnek. A Föld után c. sci-fi-ben rögtön két Smith is szerepel, ahol -ahogy arra számítani lehetett- a fiatalabbikra fog ránehezedni az a teher, hogy vinni-e kell a filmet a hátán. Hát, az egy dolog, hogy Shyamalan nem könnyítette meg a dolgát, de egyenesen az év egyik, ha nem a legnagyobb csalódását hozta el nekünk. Ritkán nézek trailert, de akkor nagyon átvernek.

Manapság igen kelendő ötlet, hogy egy új franchise létrehozása helyett inkább nyúljunk vissza egy régi, biztos recepthez. Sorra jönnek az újabb re-boot-ok mind a játék-, mind a filmipar területén, néha ez tényleg jó húzásnak bizonyul, a másik esetben viszont a rajongókban állati ösztönöket váltanak ki az elődőket majdhogynem semmibe vevő re-boot-ok, amik végül a hőn szeretett széria végső halálát jelentik. Az utóbbi lehetőségről a Star Trek esetében szó sincs, ez a vérfrissítés messze a legjobb dolog, ami a szériával történhetett, és ebben J.J. Abrams-nek és stábjának tagadhatatlan szerepe van. A meglepően ütős "első" rész után itt van a Sötétségben, amiről nehéz lesz rosszakat mondani.

Elismerem, mostanában kb. nem történik semmi a blogon, de hamarosan itt a nyár, és remélhetőleg beindul a nagy üzem.  A cikkhiány ellenére egy elég fontos dolog történt nemrég a FilmMagazin életében, ugyanis örömmel jelenthetem be, hogy a rendkívűl népszerű CineStar és a FilmMagazin mostantól egy csapatként fog tovább működni, ami szerintem egy rendkívűl pozitív dolog. Ha már a magazinnál tartunk, nem olyan rég megjelent a legújabb szám, amiben én magam a Nagy szökés c. fantasztikusan jó klasszikusról írtam pár sort. (Egyébként a Djatlov rejtélyes cikkem is bekerült a lapba, de az már olvasható volt a blogon is.) Kivételesen a cikk (egyelőre) nem jelenik meg magán a blogon, de a lap ezen a linken elérhető. (Immáron táblagépeken is olvashatóak vagyunk! :))

Hosszú idő után újra a mikrofon elé ültünk Mick barátommal, és a Vasember 3 által igyekeztünk visszatérni a régi kerékvágásba egy újfent elég hosszú MovieHeads adás keretei között. Jó szórakozást!

Most is eljött a szokásos update posztom, amiket általában akkor hozok létre, mikor az elmúlt 1-2 hétben szinte semmi nem történt blogon, ezzel is kicsit enyhítve a saját lelkiismeretfurdalásomat. Most azonban történt egy kis változás, ugyanis egy, már a blogon is jól ismert YouTube videós nem olyan régen belekezdett egy új projectbe, ami szerintem kiemelt prioritást kell hogy élvezzen a mai világban.

Mick Kramer-ben leginkább azt kedvelem, hogy a szokásos, bejárott YT videók mellett próbál az újítás felé is törekedni, ami a YouMustRead rovatban kiteljesedett. A rovat lényege -ahogy a nevéből is kikövetkeztethető- az, hogy öt, vagy annál egy kicsit több percben egy adott könyvről Mick elmondja a tényeket, majd a saját véleményét is hozzáadja a videóhoz. Szükség van ilyen ötletekre! Persze, gondolom mindenki oda van az éppen általa kedvelt videós gameplay sorozataiért, meg a többi standardért, ami tíz csatornából tizenegyen ott van, de emberek, olvasni sokkal jobb! Ha valaki egyszerűen megtalálja a stílusát, vagy a hozzá illő műfajt, utána képtelen lesz letenni azt a könyvet, amit pl. a játékok áraihoz képest azoknak töredékéért vehet meg, és az élmény is sokkal nagyobb lesz. Még ma is sokan olvasnak, ez tény, de kérdelek én Titeket, mikor botlottatok bele utoljára az interneten valamilyen könyvekkel foglalkozó sorozatba? Hát nem most, vagy ha nem is olyan régen, nem a sokadik alkalommal. Az olvasást népszerűsíteni kell, hogy az is rájöjjön az egész varázsára, aki a tankönyvein kívűl más könyvet még soha életében nem vett a kezébe (van ilyen). A YouMustRead pontosan ezt a célt szolgálja, amit rövid időn belűl elég sokan észrevettek, de még mindig nem elég sokan! Szóval aki olvassa ezt, az minimum egy kattintást szenteljen ennek az új kezdeményezésnek. Ja igen, van Facebook oldal is.

Végezetül pedig annyit, hogy cikkek a jövőhéten várhatóak, meg belekezdtem ebbe a dobozolós Dezbox-os dologba, ami egyébként egész jól néz ki, talán pár hét múlva rá is jövök, hogy hogyan használjam ki a lehetőségeit. Ennyi lett volna ez a kis szösszenet, Blade out.

1959 január 27-én, az Igor Dyatlov vezette tíz fős hegymászó-csapat nekivág az Ortofen hegy meghódításának. Sosem értek oda. Hogy miért, az találgatások tárgya máig is. Renny Harlin rendező felkínál egy elég sajátságos elméletet a rejtéllyel kapcsolatban. A kérdés az, hogy ez mennyire állta meg a helyét a vásznon.

A történelem tele van számos olyan eseménnyel -vagy nevezhetjük őket "incidensnek" is akár-, melyeket a hivatalos magyarázatok ellenére máig rejtély övez. Oroszország is bőven híres számos ilyen esetről, elég csak annyit mondani, hogy Tunguska, vagy hogy a mostani kritika alanyánál maradjunk, a Djatlov-hágó. A 10 -végül csak 9- fős hegymászócsoportot rendkívűl bizarr állapotban találták meg, néhányukat törött fejjel vagy bordával, de volt olyan is, akit kitépett nyelvvel. A hivatalos magyarázatok egyenesen nevetségesek, ezeknek többsége azt próbálja elhitetni, hogy a kilenc tapaszalt hegymászó a lehető legamatőrebb hibákat követte el a túra során. A Halálhegy felkínál nekünk egy alternatív megoldást, aminek ötletességéért szerintem már megérte elkészíteni ezt a filmet, de haladjunk szépen sorjában.