Az ember a "A kötél" c. film hallatán már a felvezetőben is rögtön a cselekményt és a fantasztikus párbeszédeket ecsetelné, annak ellenére, hogy valamivel el kell indítani a cikket. Egyáltalán nem túlzok, ha Alfred Hitchcock alkotását minden idők egyik legnagyobb klasszikusának nevezem, ezzel együtt pedig az egyik személyes kedvencem. Életszerű karakterek, lebilincselő történet, szívig hatoló dialógusok és technikai bravúrok. Ezek jellemzik Hitchcock '48-as mesterművét.

A kamara dráma az egyik legkedveltebb műfajom. Gondoljunk bele, milyen elveket is hirdet ez a stílus, gyakorlatilag mire van szükség egy jó filmhez? A képlet egyszerű: pár karakter és egy szoba. Nincsenek illuzionista elemek, sallangok. Egy ilyen műfajnál nem lehet csalni, tartalmat kell csempészni a filmet és mondanivalót adni adnak. Ez a helyzet mindenképpen technikai korlátok közé szorítja a rendezőt, ám pont ez hozza ki a maximumot valakiből, valakikből.

A kötél már az első perctől fogva szakít a hagyományokkal. Brandon és Philip, a két felsőbbrendűség által vezérelt barát úgy hiszi, hogy képesek megalkotni a tökéletesség gyilkosságot, ezért elteszik láb alól barátjukat, Davidet. A férfi testét egy ládába helyezik el, ami később büféasztalként fog funkcionálni azon az összejövetelen, melyen David szerettein kívül maga David is hivatalos volt. A vendégek eleinte mit sem sejtenek, ám a két férfi gyanús viselkedése végül szemet szúr egykori filozófia tanáruknak.

Miután felvázoltam a történetet, muszáj rendbe tenni pár dolgot. Brandon és Philip motivációja filmművészeti szempontból nem mindennapi, ám ha belegondolunk, talán még is ez áll legközelebb a valósághoz. A két férfi közül Brandon az, aki végig magabiztos a gyilkossággal kapcsolatban, míg Philip egy afféle ellensúlyként már a film kezdetétől fogva bizonytalan és egyáltalán nem rejti véka alá a bűnössége miatt ránehezedő súlyt. Brandon nem bosszúból, anyagi okból vagy bármiféle érdekből végez egykori barátjával. Egyszerűen a kíváncsiság vezérli. A rendkívül intellektuális és magával ragadó férfi a cselekmény során egyre többet árul el elveiről és eszméiről, mely alaposan megosztja majd a vendégeket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy igen magas fokú filozofálás zajlik egészen a film utolsó momentumáig. Mielőtt ebbe mélyebben belemennék, fontos szót ejteni valamiről, ami lehetségessé tette, hogy Brandon gondolkodásáról egy tökéletes képet kapjunk a stáblistáig bezárólag. Az a bizonyos technikai bravúr.

Manapság is szoktuk azt mondani, hogy egy film mennyire folyamatos és sima, ám ez A kötél esetében a szó legszorosabb értelmében értem ezt. Habár a közhiedelemmel ellentétben a film során volt kb. 4-5 vágás, azokat a lehető legtermészetesebb módon rejtették el. Minden jelenet durván tizenöt percig bármiféle megszakítás nélkül zajlik, aminek köszönhetően pont elég időnk lesz ahhoz, hogy minden egyes karakter reakcióját megfigyelhessük az adott témát illetően. Itt egy kis párhuzamot vonnék a Tizenkét dühös emberrel kapcsolatban, amiben szintén hatalmas szerepet töltött be a bizonyos embertípusok közti különbségek, ami itt is jelen van, ám nem feltétlen külön-külön kezelendő minden karakter, hanem inkább "Brandon és a többiek" kategóriába sorolható az adott helyzet. Szóval az, hogy az egész filmet és a cselekményt teljes egészében figyelhetjük meg, egy olyan interaktivitást kölcsönöz a hangulatnak, aminek hatására a stáblista lepörgése után gyakorlatilag hiányolni fogjuk a szobánkból a kis társulatot.

Van időnk. Végig ez járt a fejemben, miközben A kötelet néztem, mivel a film tényleg nem sietett sehova, ennek eredményeképpen egy végtelenül tiszta képet kaptunk a 6-7 karakterről, akik gyakorlatilag együttesen teszi ki azt az ellenvéleményt, mely Brandon igen szélsőséges, ám rendkívül elgondolkodtató elveit igyekszik megdönteni. A pillanat, amikor a film teljesen meggyőzött az az volt, amikor Brandon felvetette, hogy jogunkban áll különbséget tenni ember és ember között, és szerinte vannak olyanok, kiknek élete nem ér annyit mint egy másik. Szerinte vannak olyan rétegek, melyek csak élik az életüket, anélkül, hogy bármiféle céljuk lenne a hétköznapi dolgokon kívül. Érezhető a férfi karakterén, hogy ez a probléma már egy huzamosabb ideje fészkelődik az elméjében, minek eredményeként elvét a gyakorlatba is átültette: embert ölt. Természetesen erről a vendégek még mindig nem tudnak, ám elvével alapjaiban sem értenek egyet. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy azátlagos, elfogadott vélemény ütközik egy lázadóéval. A film ránk hagyja, hogy melyikkel értünk egyet.

A színészi játék zseniális. A filmet kis túlzással egyhuzamban forgatták le, amiről elképzelni sem tudom, hogy mekkora színészi teljesítményt igényelt. Mindenki szenzációs volt a filmben, ám John Dall-t muszáj kiemelni. Elegáns, határozott, megszállott zseniális és őrült. Őszinte leszek, a film utolsó pár percéig egy csepp ellenszenvet sem éreztem a karaktere iránt. Dall Brandon karakterét nem csak hogy életre kelti, hanem továbbfejleszti, egy másik szintre emeli. A közlendő elveket nem csak átadja, hanem meg is akar győzni az igazuk felől. Brandon egy olyan társadalmi kérdésnek, problémának ad hangot, ami annak ellenére hogy 48'-ban került kimondásra, ma talán még aktuálisabb is, mint akkor.

Mit lehet végszóként mondani? Hitchcock túlzás nélkül valami olyat alkotott, ami egészen az emberiség létezéséig örök klasszikus marad. Igen, gyakorlatilag "csak" beszélgetnek a filmben, ám a sorokban egy zseniális könyv rejtőzik, vizuálisan megvalósítva. Minden gondolat tudatosan, érvekkel alátámasztva került felépítésre és lesz pár olyan jelenet, amikor egy-egy elhangzott mondat hallatán muszáj lesz lestoppolni a filmet, ugyanis egy pofonként éljük meg azokat a tényeket, amiket manapság már egyre kevesebben mondanak ki. Ha még van hely abban az elcsépelt "Must see" kategóriában, akkor A kötél az első helyek egyikén kell hogy szerepeljen.

Török Tamás

 

A bejegyzés trackback címe:

https://film-mania.blog.hu/api/trackback/id/tr785520786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása