Nyugodt szível állíthatom, hogy szeptemberben minden lehetséges témát kiveséztünk a magazinnál. Az exklúzív háttércikkek mellett a szerkesztőséget alaposan megosztotta a Ben Affleck alias az új Batman ügy, emellett a blogon már olvasható „feliratos filmeket a mozikba” cikkem is olvasható, szintén kiegészítve pár szerkesztőtársam véleményével. Ami a saját részemet illeti még, Denzel Washington új filmjéről, a 2 Kaliberről is írtam egy viszonylag hosszabb cikket. Ám amit én nagyon vártam, hogy már készen láthassam, az a Kötél Alfred Hitchocktól. Magasan az egyik kedvenc klasszikusom, hogy miért, azt a számban bővebben is kifejtettem. (Külön öröm számomra, hogy a cikk még egy speciális dizájnt is kapott, ami egyébként remekül sikerült.)

CineStar panel: http://cinestar.hu/cikk/megjelent-a-szeptemberi-filmmagazin

Az újság flash formátumban elérhető a http://issuu.com/alien0401/docs/2013szeptember oldalon.

Táblagépekre ajánlott verzió:http://tablamagazin.hu/webreader//filmmagazin/filmmagazin_2013_szeptember

Tartalom
Háttér: Diana, Vakszerencse, Ben Affleck az új Batman - mit szólsz hozzá?, Szinkronos vagy feliratos filmek?, A csodálatos Pókember 2, Démonok között 
Kritika: Riddick, Hajsza a győzelemért, A bűn éjszakája, 2 kaliber, Démonok között, A szenvedély királya, A nagymester, Papás-babás, Blue Jasmine, Családi üzelmek 
Sorozat: 2013. őszi felhozatal 
Filmklasszikus: A kötél

Jó szórakozást!
(A 2 kaliber cikkem a továbbra kattintván elolvasható egyszerűsített formában is, viszont a Kötélnek egy külön posztot fogok szánni.)

2 kaliber (2 Guns)

Vajon mit tud kihozni egy, még tapasztalatlan rendező a Washington-Wahlberg duóból? Lehet-e még csavarni a zsaru-páros felálláson? Ezekre a kérdésekre kapunk választ egy olyan filmben, amiben minden és mindenki korrupt. A végeredmény pedig felemás.

Nem is olyan rég olvasható volt a "Női szervek" kritikám, ami szintén a Starsky és Hutch féle nyomozópáros receptet vette elő, ám pont annyira bolondították meg az alapkoncepciót, hogy a végeredmény emlékezetes maradjon. A 2 kaliber természetesen teljesen más műfaj, ám az alapvető elvárás itt is az volt, hogy ne a már ezerszer lerágott csontot kelljen végigszenvedni. A történet bizakodásra adott okot. Adott egy DEA ügynök, Bobby Trench és egy (egykori) tengerész tiszt, Stig. Az előbbi szervezet azért építi be Bobby-t kettősügynökként a mexikói alvilágba, hogy lebuktassa a helyi drog kartellt. Eközben alkalmi társa mintsem tud Bobby valódi kilétéről, ám ez fordítva is igaz. Stig pusztán egy felsőbb parancs hatására akarja megszerezni a kartellből származó suskát. Ám egy bankrablás során a duó rendesen beletenyerel a guanóba: durván 40 millió dollárt raboltak el. A CIA-től.

A történetet nem magyarázom tovább, ugyanis ha őszinte akarok lenni, még a film során is zavaros volt itt-ott. Nem tudom eldönteni, hogy ez most az amúgy fordulatos sztori miatt volt indokolt, vagy a lyukas forgatókönyv okozta ezt a kételyt. Ettől függetlenül a történet meglepően érdekes volt. Főhőseink a percek elteltével egyre nagyobb slamasztikába kerülnek, amibe a helyi drogbárótól kezdve a CIA-ig mindenki beleszól. Végül egy olyan korrupció-hálóba ragadunk bele a film során, aminek hatására a film felénél azt kérdeztem magamtól, hogy ebből hogy jön ki a két srác, akikre eközben a lehető legnagyobb bűnöket kenték rá. A történet ezen sokrétűsége a film egyik erőssége lehetett volna, ám ez nem így lett, ugyanis ez a koncepció hihetetlen ingatag lábakon állt. Ahelyett, hogy ez a helyzet a film során teljesen kibontakozott volna, megtorpant egy helyen és úgy éreztem, hogy már a karakterek is magasról tesznek az egészre, amit a film végi "problémamegoldás" csak alátámasztott. Ennek köszönhetően ott tartottam, hogy én minek figyeljek a sztorira, ha még az abban szereplők sem értik, hogy mi van?

Az elmondottak alapján úgy tűnhet, mintha a film története tönkre tette volna magát a cselekményt is, ám ez nem így volt. Az a probléma, hogy a kitűnő alapötlet ellenére gyakorlatilag ugyanott tartott a film az utolsó jelenet után, mint az első jelenet előtt. Nem fogok túlozni, szerintetek hogyan ért véget az a káosz, amibe Bobby és Stig keveredett? Spoiler következik: Stig javaslatára a film zárójelenetében megölt mindenkit a páros, akiknek közük volt az ügyhöz. Habár a finálé remekül megvolt rendezve, ez a megoldás egyszerűen amatőr. Szórakoztató, de amatőr. Mivel nem tudunk meg semmi konkrétumot a történet hátteréről, így csak feltételezhetem, hogyha én megölöm a CIA egyik nagykutyáját, valószínűleg nem sétálhatok csak úgy el, nem? Spoiler vége. Emiatt azt kell hogy mondjam, elég erősen indokolt egy folytatás.

Az elméleti szempontból csalódást keltő finálé és a néhol belassuló történet ellenére is szórakoztató film a 2 kaliber. A Trench-Stig párosból egy kicsit többet is kaphattunk volna, ugyanis egész jó volt a kémia Washington és Wahlberg között. Számomra ez a felállás azért is volt érdekes, mivel míg Denzel egy hatalmas kedvencem, addig a Max Payne-t meggyilkoló Wahlberg messze az egyik legunszimpatikusabb alak számomra Hollywoodban. Ám ezt már úgy-ahogy elkezdte levetkőzni a Pain and Gain óta és folytatta most a 2 kaliberrel, de azért még mindig nem kiáltok fel örömömben, ha meglátom a nevét egy közelgő filmmel kapcsolatban. Volt pár emlékezetes odaszólás a filmben kettőjük között és még a halkan elejtett poénok is kivétel nélkül megmosolyogtatóak voltak. Természetesen Denzel örökké fiatal, a filmben viszont annak ellenére is jól kijöttek a két generáció közti különbségek (habár Wahlberg sem mai gyerek), hogy azt megállás nélkül ki kellett volna emelni. Ám nem szabad hatalmas drámára és érzelmi hullámvasútra számítani a két karakter között egy filmvégi "tesók vagyunk"-ozáson kívül, viszont az alapvetően komoly történet ellenére a filmnek sajnos vagy nem sajnos, nem is volt célja az effajta világmegváltás. Talán pont ez a motivációs hiány hibádzott a történet tökéletesre csiszolásához, pedig tényleg ott van a potenciál a 2 kaliberben. Ismétlem önmagam, de az ilyen esetekben tartom leginkább indokoltnak egy második résszel való incselkedést. Mondjuk egy másik rendezővel.

Még egy kicsit a szereplőknél maradva, elég jól teljesített a film ebből a szempontból. Washingtonék mellett a CIA fősuttyóját játszó Bill Paxton is egy viszonylag rövidke, ám annál ütősebb szerepet hozott össze. Mellette még a filmben csak "mexikói Albert Einstein"-ként emlegetett Edward James Olmos az év legjobb ön-kézlehugyozós jelenetét vitte véghez. Viccet félretéve, az amúgy elég passzentos mexikói hangulathoz az ő szerepe is hozzátett.
Másnak is feltűnt, hogy Denzel mostani filmjeiben mindig levetkőzik neki valaki? Mindegy, a "Déja Vu"-ból már csak Claire Kucheverként ismert Paula Patton is szerepet kapott a filmben. Az ő teljesítményét azzal lehet leginkább jellemezni, hogy lengébb öltözetben jobban észrevehető volt, mint amúgy.

Őszintén szólva a 2 kaliber technikai szempontból elég visszafogott volt. Annak ellenére, hogy én speciel egy odaverős akciófilmet vártam, azt kell hogy mondjam, a dialógusok nagyobb szerepet kaptak mint a robbanások. Ennek alapjáraton örülnék, viszont ennél a filmnél pont hogy azt a "badass"-séget vártam, amit az utolsó jelenetben meg is kaptunk. Csak ez kicsit kevés volt. Ezért is nehéz kiértékelni a film látványát, ugyanis többnyire Mexikó kopárabb részeit csodálhattuk meg.
Az operatőröknek voltak jó húzásai. A poszteren látható jelenet például tökéletesre sikerült. Ám a film során volt pár olyan vágás, amit nem teljesen értettem. Nagyban nézem az éppen futó jelenetet, majd hirtelen teljesen máshol járunk, annak ellenére, hogy nekem nem úgy tűnt, mintha az előző rész lezárásra került volna. Gyakorlatilag ez jellemző az egész filmre, hogy a csúcspont előtt mindig vágnak egyet, emiatt pedig soha nem éri el azt...
A zenei felhozatal pedig kifejezetten gyenge volt, egy ilyen témájú és helyszínen játszódó filmnél ez egy hatalmas kihagyott ziccer és talán ebben marad leginkább alul a műfajtársakhoz képest.

Összességében a 2 kaliber egy szórakoztató, érdekes és korrekt film. Denzel bácsit mindig öröm látni, ám a filmben rejlő lehetőségek kiaknázatlanul hagyása egy nagyon fájó pont. Lehet, hogy tévesen, ám én ezt a hibát Kormákur rendezőúr Hollywood-i produkciókkal kapcsolatos tapasztalatlanságának tudom be. Egy összeszedettebb, logikusabb második résszel kijavíthatná hibáját.

70%

Török Tamás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.